Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
2537 Ha pedig így van, ha pedig nem beszélünk világosan egymással, akkor ebből nem lesz rendes költségvetés. Azaz aki azt mondja, hogy szeretnék másra többet költeni azok utá n, hogy eldöntöttük közösen, hogy mennyi az adóbevétel, akkor meg kell mondani, hogy honnan vegyünk el. Csak azt tartom tisztességes és felelős magatartásnak, az egyetlennek, ami a közös felelősségben való osztozást jelenti, hogy amikor valaki azt mondja, hogy ide adjunk többet, megmondja, hogy honnan vegyünk el, vagy azt mondja, hogy emeljünk adót, vagy vegyünk fel hiteleket. Ez a három lehetőségük van. Azt javaslom a kormánypárti képviselőknek, hogy amikor egy ellenzéki képviselő megmondja, hogy hova szer etne többet költeni, akkor kérdezzék meg tőle, hogy adót akar emelni, hiányt akar növelni, vagy ha nem, akkor honnan akar elvenni. És ha erre válaszoltak a tisztelt képviselők, akkor vegyék nagyon komolyan a javaslataikat. Ha nem válaszolnak, akkor mondják azt, hogy kérem szépen, önök álmodoznak. Álomból pedig még soha nem lett költségvetés. Ennek a költségvetésnek a prioritásai nagyon világosak. Azt mondja ez a költségvetés, hogy építjük tovább Magyarországot utakban, egyetemekben, közhálóban, építjük tová bb Magyarországot kórházakban, építjük tovább Magyarországot sportlétesítményekben, fejlesztünk. (8.50) Mindeközben többet adunk a mezőgazdaságnak, mindeközben többet adunk az önkormányzatoknak. Mindeközben csökkentjük a hiányt, mindeközben csökkentjük az átlagos adóterhet, és igen, ennél többet lényegében nem tudunk megcsinálni jövőre. Kellene emelni, jó lenne emelni egyébként a családi ellátásokat? Persze! Ha rajtam múlna, ha csak azon múlna, hogy a kormányfő ezt akarjae vagy sem, emelnénk. Olyan nagy sz ámokat tudnék a papírra írni, amit csak kell. Hogy egyébként emelni kellene a munkahelyteremtésre fordított összegeket még tovább? Persze, hogy emelni kellene. Például háromszor annyit fordítunk közmunkára, mint önök fordítottak 2001ben, 2002ben. Többet kellene költeni lakástámogatásra? Több mint kétszer annyit fordítunk jövőre lakástámogatásra, mint az önök 2002es tervében volt. (Varga Mihály: Ez nem igaz!) És folytathatnám a sort. Azt tudom mondani önöknek, hogy a költségvetés és a számok nem bírják el az álmodozást. Egy dolgot bírnak el: a felelős magatartást, amelyben meg kell mondani, hogy mit igen és mit nem, de azt gondolom, hogy ez így működik otthon is. Azok az emberek, akik előveszik hónap elején a postai átutalási utalványt, és ki kell azt tölt eni, mellette pedig ott van, hogy mennyi volt a nyugdíj vagy mennyi volt a kereset, akkor ugyanazzal néznek szembe, mint mi. Nem nagyon tudok elképzelni olyan családi beszélgetést, amikor a férj beszélget a feleséggel, a feleség a férjjel vagy a gyerekekke l, ahol egyébként jó szándékú, felelősen gondolkodó emberek egymást kergetik azzal a halálba és az őrületbe, hogy a 60 ezer forintos jövedelemből - sok helyen még az is soknak számít - hogyan lehet egyébként nagyon jogos, havi 150200 ezer forintos igények et kielégíteni. Tudniillik az nem felelős politika, az nem felelős egyéni életvezetés, hanem a felelőtlenség politikája. Az a felelőtlenség politikája, ha valaki abban a keretben, ami neki a jövedelmei alapján rendelkezésre áll, nem próbálja meg a lehető l egjobb beosztással ezt a jövedelmet elkölteni. Azt gondolom, hogy a kormány ezt teszi: a lehető legjobb beosztással elkölteni. Engedni, hogy egy picivel könnyebb legyen az élet, közben fejleszteni Magyarországot, hogy versenyképesebb legyen. Ez az a szűk s áv, amin meg kellene találni az egyensúlyt. Szerintem a kormány megtalálta. Az, hogy önök ezzel nem értenek egyet, többékevésbé rendjén való, mert ez a szereposztás. Amit nem tartok rendjén valónak, hogy csak a szükségről beszélnek, és meg sem próbálják ö sszeegyeztetni a lehetőséggel. Ezt felelőtlen politikának tartom, és populista politikának tartom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Volt élcelődés és csipkelődés abban, amit ön elmondot t, hogy tisztességes emberekről beszél, és nyomatékot adott annak, hogy nem politikusokról beszél. Az
