Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2535 Hogyha én megkérdezem a körülöttem lévőket, a család tagjait, a rokonokat, az ismerősöket, a barátokat, hogy egyébként mire lenne szükségük, még egy olyan családban is, ahol egyébként nem a szűkösség az úr, mindig van még háromnégyöthattizenkettő javaslat, hogy mire kellene még költeni. Ezek általában tisztességes és jó javaslatok. Magyarország számára és minden ország számára a költségvetés vitája nem arról szól, hogy mennyi a szükség, hanem arról szól, hogy a szükségek és a lehetőségek között ho gyan tudunk valamilyen értelmes egyensúlyt teremteni. (8.40) Hát persze! Ha a magyar kormányfőnek vagy a kormány bármely tagjának elegendő lenne megnyomni egy gombot, és azt mondani, hogy holnaptól nem 22 ezer milliárd ez a közös jövedelem, hanem 35, gondo lják, hogy nem nyomnák meg ezt a gombot? Hát dehogynem! Nyomogatnám egész nap. De hát nem ilyen könnyű ez a történet. Azt mondja a volt miniszter úr szomorkásan, kicsit kesernyésen, majdnem bánkódva is afölött, hogy: de hát a magyar versenyképesség. Igen, a magyar versenyképesség a 2000. év után folyamatosan romlik. 2001ben kezdődött, amikor úgy gondolták, hogy a belső keresletbővítéssel és folyamatosan lanyhább jövedelempolitikával lehet a magyar gazdaságot növekvő pályán tartani. Nagyon sokba került Magy arországnak, és végül oda jutottunk, hogy amikor önök elhagyták a kormányt, lényegesen kisebb volt a növekedése a magyar gazdaságnak mindezek ellenére, mint amikor átvették '98ban. Azaz nem vitatva, hogy tisztességes szándék vezette az Orbánkormányt, ha valakinek, önöknek végképp van arról tapasztalatuk, hogy növekedést generálni borzasztóan nehéz. A Magyar Országgyűlésben önökkel vitatkozva meg végképp, mert őszintén szólva egyetlenegy olyan hozzászólást nem hallottam az elmúlt időszakban - öntől sem , hogy: miniszterelnök úr, én tudom, hogy sokkal könnyebb lenne önnek, és rövid távon talán még sikeresebb is, költeni nyugdíjra, gyermektámogatásra, gyógyszerre, de ne ezt tegye, miniszterelnök úr. Azt kérjük, hogy ne ezt tegye. Tudja, mit tegyen, miniszter elnök úr? Indítson nagy programokat ebből a pénzből vállalkozások fejlesztésére, indítson nagy programokat infrastruktúrafejlesztésre, húzzuk meg egy picikét szociális területen, hogy több legyen fejlesztési területen. Egyszer sem hallottam ilyet önöktől. Nem lehet egyszerre amiatt kritizálni a kormányt, hogy túl sokat költ - ahogy mondta ön az előbb , hogy a túlköltekezést meg kellett, meg kell állítani, és azt mondják, hogy nagy a költségvetési hiány. Igaza van: nagy a költségvetési hiány. De ehhez képe st valamennyi hozzászólás, amelyet ön és az ön frakciójából hallok, az, hogy költsünk még többet. El kellene dönteni, képviselő urak és képviselő asszonyok, hogy növeljük a költségvetési hiányt, vagy költsünk még többet. A kettőt nem lehet együtt, mert aki ezt teszi, az felelőtlen politikát csinál; szerintem átlátszót is, mert azt őszintén szólva senki nem hiszi el önöknek, aki már otthon életében egyszer elköltötte a havi fizetését, hogy meg lehet azt tenni, hogy elmegyek egy olyan állásba, amely kevesebbe t fizet, mint amennyit korábban kerestünk, de egyébként pedig többet költünk. Hát ilyen nincsen! Végignéztem az adóvitában elmondott javaslataikat. Képviselő úr, önöknek egyetlenegy olyan javaslata nem volt, hogy növeljük az adókat. Mert lehetett volna azt mondani, hogy tisztelt Magyar Országgyűlés, magyar polgárok, mi úgy gondoljuk, hogy közösen többet kell költenünk erre, arra, amarra, tehát több adót kell kivetni, ezért azt javasoljuk, hogy növeljük a személyi jövedelemadót, növeljük a társaságiadóterhe lést, növeljük a társadalombiztosítási járulékokat, növeljük az illetéket. Ez egy konzisztens politika lenne. Azt mondják, hogy szedjünk be még, és akkor majd most, a költségvetési vitában osszunk el többet. Ráadásul ebben is féligazságokkal küzdünk. Jó le nne ebben egymással őszintén és normálisan beszélni. 38,5 százalék idén az átlagos adóterhelés. Ha ön mást lát, akkor kérem, képviselő úr, mutassa meg az idei költségvetési törvényben, hogy hol van. A következő évi adóterhelés átlagosan kereken 38 százalék ; fél százalékpontos átlagos adótehercsökkenés van a GDPhez viszonyítva, ez 100 milliárd forint összesen. Abban igaza van, hogy ez átlag; ebben benne van a személyi jövedelemadó nagyarányú csökkentése, benne van a társasági adó lényegében változatlansága , és
