Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2534 Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, elveszítettünk egy parlamenti ciklust , elvesztettünk négy esztendőt, amikor nem indultak meg az államigazgatásban, az önkormányzati rendszerben, az egészségügyben, a nyugdíjrendszerben olyan reformok, amelyek a magyar gazdaságot versenyképesebbé tudták volna tenni, nem indultak meg olyan átal akítások, amellyel Magyarország a tíz csatlakozó ország közül sereghajtóból újra az élre tudna törni. Mit tehet a Fidesz? A Fidesz módosító indítványokat fog újra benyújtani, hiszen továbbra is fontosnak tartjuk, hogy a munka, a család, az otthon, a tanulá s és a biztonság megteremtése ilyen keretek között is hangsúlyt kapjon. De ez a gazdaságpolitika alapvető irányán nem tud változtatni. Az igazi gazdaságpolitikai fordulatra sajnos 2006ig kell mindannyiunknak várni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzé ki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Nem ígé rhetem a képviselő úrnak, hogy minden kérését ilyen gyorsan fogom tudni teljesíteni, és minden kritikájára ilyen gyorsan pozitív választ fogok tudni adni. De ahogy rendelte, képviselő úr, itt vagyok, mint ahogy voltam tegnap is, és gondolom, hogy közösen o sztozunk majd abban az örömben, hogy ebben a vitában még egypárszor találkozhatunk. Azt gondolom, hogy az a dolga a kormánynak és a kormányfőnek, hogy ebben a vitában részt vegyen, bemutassa a kormánya álláspontját, lehetőséget teremtve arra, hogy ezt a vi tát lefolytassuk. Az ön hozzászólása többet és szélesebb perspektívát vázolt fel, mint önmagában a költségvetés. Ebben nem követném önt, mert ez egy hosszú vita lenne. Ön a gazdaságpolitika egészéről mondott véleményt, kritikusan; én ennek csak egy szeleté t érinteném, azt a szeletét, amelynek a vitáján most itt vagyunk: ez a költségvetési törvény. A költségvetés pedig arról szól, hogy egy ország közös jövedelmének mekkora részét központosítja annak érdekében, hogy abból közösen eldöntött feladatokat oldjon meg, majd pedig az így elvont jövedelmet egészen pontosan mire fordítja. Erről a két dologról lehet és érdemes vitatkozni. Hallottam a tegnapi napi vitában is, hogy kik milyen társadalmi nyavalyák megoldását tartják a legfontosabbaknak. Ezek között, ahogya n látom, önmagában, hogy ezek fontosak, nincsen közöttünk vita. Képzelhetie azt akár csak egyetlen jó szándékú képviselő is, hogy van Magyarországon tisztességes ember - nem politikusról beszélek, tisztességes emberről , akit hidegen hagyna az, hogy ezré vel születnek gyermekek olyan családokba, ahol a születést követő első napokban a nélkülözéssel kell megküzdeni? Azt gondolja bármelyik képviselő, hogy a magyar kormány tagjai nem ebben az országban élnek, hogy nem kellene nagyon sokaknak több? Nem gondolj a ezt a magyar kormány. Gondolhatjae azt bárki, hogy nem veszi észre a magyar kormány, hogy Magyarországon nem egyszerűen csak falvak, egész térségek vannak olyanok, ahol a nélkülözés az úr folyamatosan, ahol a jól fizető munka lehetősége alig van meg, ah ol ma is poros vagy sáros utakon kell elindulni, és a kerékpárnak a kereke beragad a sárba egy esős őszi napon? Hát persze, hogy látjuk! Gondolják, hogy nem látjuk azt, hogy más az élet Budapesten és más az élet vidéken? Hogy iskola és iskola között rendkí vül nagy különbség van? Hogy a tegnap hivatkozott 1,2 millió nyugdíjas, a kisnyugdíjasok számára mit jelent kifizetni a sokszor tízezer forintos havi gyógyszerszámlát, és mit jelent kifizetni, mondjuk, egy távfűtéses panellakásban télen a távfűtés számlájá t? De ez így, őszintén mondom, önmagában nem értelmes vita, mert azt tudom mondani, hogy egyetértünk. Egyetértünk: Magyarországon 22 ezer milliárd forintnyi jövedelmet állítunk elő közösen. A vita arról tud szólni, hogy ezt a 22 ezer milliárdot mire költjü k el.
