Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2533 támadások sorozata. Éppen most tárgyalunk egy olyan törvényjavaslatot, ahol újabb kísérlet születik arra, hogy ha már nem sikerül a gazdaságpolitikában rendet tenni, akkor meg kell próbálni a monetáris politika oldaláról ezt a fajta túlköltekezést és a gazdaságpolitika rossz bizonyítványát egy kicsit javítani. Eljutottunk oda az elmúlt két esztendőben, hogy az euró 2007es bevezetése helyett ma már 2010es beve zetésről beszélünk, sőt ma már vannak olyan hangok, miszerint jó lenne, ha nem is 2010, hanem 2012 lenne ez a céldátum. A hiány, a magas kamatok, az államadósság növekedése, a magas infláció mindennek az alapvető oka. (8.30) És nem kell itt az ellenzéki pá rtok véleményére hagyatkozni, elég, ha az Európai Unió különböző jelentéseit elolvassák: világos, hogy Magyarország a most csatlakozott tíz ország között az éltanulók közül a sereghajtók közé került a konvergenciakritériumok, tehát a felzárkózás tekintetéb en. Egy szerencsénk van: a reálgazdaság hihetetlen alkalmazkodóképessége. A beinduló világgazdasági konjunktúra, az amerikai gazdaság, az Európai Unió gazdaságainak, a korábbi tizenöt ország gazdaságának a növekedése Magyarországon segíteni tudott, és az a lkalmazkodó kis, közepes vagy éppen nagy hazai vállalkozások, a Magyarországon lévő multinacionális cégek exportja, úgy tűnik, segít abban, hogy legalább a gazdasági visszaesés ne legyen olyan mértékű, mint amit egyébként az államháztartás tarthatatlan hel yzete indokolna. Nos, itt tartunk most: a reálbér alig emelkedik, augusztusban a reálkeresetek csökkentek az országban; a hiány mértéke meghaladja a tervezettet; a folyó fizetési mérleg arról tanúskodik, hogy az állam és a lakosság folyamatos eladósodással próbálja a helyzetét stabilizálni; veszteségessé váltak olyan ágazatok, amelyeken az európai uniós csatlakozás előtt már segíteni kellett volna: dohányipar, gyümölcs- és zöldségkonzervgyártás, malomipar, vágóhidak működése, cipő, textil- és textilruházat i ipar. A mikro- és a kisvállalkozásaink egy jelentős része a megszűnt Széchenyiprogram következtében nem tudott alkalmazkodni, és nem tudott megbirkózni a különböző minőségi, egészségügyi követelményekkel; ez különösen az agrárszférá ban, a kiskereskedelemben és a vendéglátásban nyilvánvaló. Az adóbevétel egy jelentős része eltűnt, különösen az általános forgalmi adóról van itt szó, körülbelül 170190 milliárd forint esik ki a költségvetés bevételeiből, mégis optimista tervezés van a 2 005ös esztendőre is ebből a szempontból. Nos, tisztelt képviselőtársaim, 2003 és 2004, látjuk, hogy milyen eredményeket hozott a gazdaságpolitikai koncepciótlanság miatt. De mi a helyzet 2005ben? Minthogyha a kormány az elmúlt két év tapasztalataiból vag y kudarcaiból nem kívánna tanulni. 2005ben is változatlan a recept: adóemelés vállalkozói járulékkal, telefonadóval, az illetékek jelentős mértékű emelésével, alultervezett államháztartási hiány, az eladósodás mértékének növekedése. Megjelenik a privatizá ció, amelyből az elmúlt két esztendőben 450 milliárd forint bevételnek kellett volna befolynia; úgy tűnik, hogy a hiánycsökkentés és az eladósodás ellen most újra az állami vagyon, a közvagyon értékesítése a cél, erről a keddi parlamenti ülésen, napirend e lőtt hallhattunk a miniszterelnök úrtól. És végül az újfajta csodaszer, a csodafegyver, a PPP, a public private partnership, amellyel majd a magántőkéből fogjuk a kollégiumokat, a börtönöket és az autópályákat építeni. Nos, egy dolgot tudunk, tisztelt képv iselőtársaim, azt, hogy a jelen generáció hihetetlen mértékben eladósodott. Önök most ezzel a konstrukcióval, amely 2005ben jelenik meg, a jelen generációja után a jövő generációját is el kívánják adósítani. Önök 2030 évre kívánnak olyan kötelezettséget vállalni, amely részben csökkenti a következő generációk mozgásterét, beszűkíti a mindenkori kormányoknak a mozgásterét, és drágább, többe kerül, mint amennyit a közvetlen állami finanszírozás lehetővé tenne. Nos, ebből a szempontból tehát valóban új helyz et van, hiszen a közvagyon kiárusítása, értékesítése után, az eladósodás folyamatos növekedése mellett ennek a felgyorsulására lehet 2005től számítani.
