Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2532 NATOp artnerek rosszallásukat fejezték ki, de azt kell mondanom, hogy az elmúlt kéthárom esztendőben megszoktuk, hogy az ígéret szép szó, de általában nem tartják meg. Nos, én nem is erről kívánok most beszélni, erről nyilván lesz még szó a mai nap folyamán. Vi szont kevesebbet beszéltünk, hogy mégis mindennek mi az alapja, mi az a gazdaságpolitikai keret, amelyben az elmúlt években önök a kiadásokat, bevételeket megtervezték, és amely 2005ben is megtervezésre került. Nézzünk egy pillanatra vissza! 2002 májusába n, júniusában, a kormányváltás után önök gazdaságpolitikai fordulatot ígértek. Kétkedve fogadtuk, hogy ennek milyen eredménye lesz, de utólag már azt kell mondanunk, hogy önök, az MSZPSZDSZkoalíció ott tettek fordulatot, ahol nem volt rá szükség, és sajn os ott nem, ahol pedig igen. Hol lett volna szükség egyfajta gazdaságpolitikai fordulatra? Ha az elmúlt kormányzati ciklusokat '90 óta végigtekintjük, kétségtelen tény, hogy a választások előtt többékevésbé, a lehetőség keretein belül minden kormány egy p icit lazított a gazdaságpolitika és a fiskálispolitika keretein. Ez így volt 2002ben is, itt tehát az állami közkiadások tekintetében szükség lett volna egyfajta fordulatra. Önök nem tették ezt meg, sőt ellenkezőleg: a közkiadások jelentős felduzzasztásár a került sor. Egy példát hadd mondjak: 30 ezerrel többen dolgoznak a közszférában, mint 2002ben. Nyilvánvaló, hogy ennek a terheit a gazdaság nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudja elviselni. Ott viszont, ahol nem volt rá szükség, ilyen fordulatra kerül t sor. A beruházási és fejlesztési célú támogatások jelentős része leállt, többek között a turizmusfejlesztési kiadások. Ez jelentős módon visszafogta a gazdasági növekedést, és Magyarországot a középkeleteurópai országokkal összehasonlítva hátrébb sorol ta abban a rangsorban, ahol korábban Magyarország egyfajta éltanuló volt. Magyarország ebből a szempontból tehát sajnos hátrébb került. Mindennek persze, azt mondhattuk volna, hogy az önkormányzati választások az oka. Kiderült, hogy nem. A 2003as és 2004es esztendőt gazdaságpolitikai értelemben is egyfajta sodródás, koncepciótlanság, átgondolatlanság jellemezte. Mi lett ennek az eredménye? 2002ben 9 százalék fölötti államháztartási hiány, az államadósság megugrása, az eladósodás elindulása. Annak az elad ósodásnak az elindulása, amely jelenleg is tart. 2003 elején ezt felerősítette a forint elleni spekulációs támadás, a bizonytalan helyzet, a disszonancia, az ellentét a kormány és a jegybank között, a folyamatosan duzzadó államháztartási hiány, amely szint én a külföldi befektetőket riasztotta el, amelyet nem sikerült a kormánynak sem az idén, sem az elmúlt években, főleg 2003ban kisebbnagyobb megszorító csomagokkal, zárolásokkal ellensúlyozni. Az újabb bizalomvesztés vezetett oda, hogy 2003 végén, az álla mháztartási számok folyamatos eróziója mellett - emlékezzünk vissza: 4,5 százalékos hiányt tervezett a kormány, ehhez képest lett 6,2 százalék 2003ban , 2003 őszén megroppant a külföldi befektetők bizalma. Ugye, Magyarország a mai napig egy olyan ország, ahol jelentős mértékben külső finanszírozással működik a gazdaság, az államháztartási hiány évek óta az államadósságot növeli, belső megtakarításokból, belső forrásokból ezt nem tudjuk ellensúlyozni, ezért szükségünk van a külföldi befektetőkre, a külföld bizalmára. Nos, 2003ban ez roppant meg, és ennek volt a következménye az, hogy ahhoz, hogy a tőke ne fogja menekülőre a dolgot, a jegybanknak, a monetáris tanácsnak kamatokat kellett emelnie. Emlékezzünk vissza rá: az akkori pénzügyminiszter, az akkori k ormányfő ezt a lépést támogatta és üdvözölte, hiszen világos volt, hogy csak ez a 3 százalékos kamatemelés tudja a dolgot fékezni. 2004ben ismétlődik 2003. Az államháztartási hiány tarthatatlan, 3,8 százalékkal indulunk neki ennek az évnek. Hol is tartunk ma, képviselőtársaim? 55,3 százaléknál a Pénzügyminisztérium véleménye szerint. Az elemzők ennél magasabb hiányt várnak, a magasabb hiány pedig magasabb államadósságot jelent. A többszöri megszorító intézkedések, a kisebb és nagyobb Draskovicscsomagok e nnek a hiánynak, ennek a túlköltekezésnek nem tudtak gátat szabni. Folytatódott a jegybank elleni
