Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
253 azok a szempontok, amelyeket ez a módosítás, illetve amelyeket a határozat figyelembe vesz, mindképpen méltánylandók. Mégis azt gondolom és az a véleményem, hogy az a módosítás, ami most előttünk áll, valóban reparálható valamelyest különböző módosító javaslatokkal, mégis azt gondolom, hogy egy teljesen új vadászati tö rvényre lenne szükség a megváltozott ökológiai és tulajdonviszonyok miatt is. Azt gondolom, hogy a módosítás egy jelentős része a vadászok, a vadászat belső ügyét érinti, tehát ehhez a magam részéről nem igazán tudok hozzászólni, azonban ami probléma és am it mindenképpen szóvá kell tenni: a nagyvad kérdése ma Magyarországon. Becslések szerint ma Magyarországon körülbelül duplája a nagyvadlétszám annak, amelyet az élőhely még komolyabb károsodás nélkül el tud viselni. Ez a legnagyobb probléma, ami a gazdálko dókat, a vadászokat egymással szembeállítja. Az alapkérdés az élőhely, amely eltartja a vadat, a vadásztatás hasznának húzása és a költségeinek viselése között feszül. Azt gondolom, hogy ez alapvetően gazdasági kérdés, de vannak morális vonatkozásai is, le ginkább az, hogy ki viselje és milyen mértékben a vadtartás költségeit, ki húzza annak hasznát. Azt gondolom, ebben a vonatkozásban manapság meglehetősen jelentős aránytalanságok vannak, hiszen a vadtartás költségeit elsősorban a föld- és erdőtulajdonosok, hasznát pedig a vadásztársadalom húzza. Mint az köztudott, Magyarországon körülbelül 53 ezer vadász van, és ha jól emlékszem, a földtulajdonosok száma meghaladja a 2 milliót. Tehát ez a 2 millió ember viseli a vadásztársadalom szórakozásának legjelentőse bb költségeit. Némely területen elviselhetetlen a vadkár, és odáig jutottunk, hogy természetes úton erdőtelepítéseket végezni - mondjuk makkvetéssel, de akár csemetéről ültetve is az erdőket - kerítés nélkül vagy valamilyen nagyon komoly vadkárelhárítás né lkül gyakorlatilag lehetetlen, elsősorban azokon a területeken, ahol a nagyvadállományban is az egyik legkártékonyabb vadfaj, a vaddisznó elszaporodott, hiszen az már az elvetett makkot kitúrja, megeszi, lezabálja, de a szarvas is hasonló dolgokat művel. T ehát kerítés nélkül gyakorlatilag Magyarországon ma már nemigen lehet honos fajokból, tehát tölgyekből, kőrisből erdőfelújítást csinálni. Lassan ott tartunk, hogy egyes területeken, Somogyban már az akácot is be kell keríteni ahhoz, hogy sikerrel lehessen felújítani az erdőket. Ezek az erdőgazdálkodókat ért károk, de a mezőgazdaságban is jelentős károkat okoz a túlszaporodott nagyvadállomány, elsősorban a szarvas meg a vaddisznó, de megemlítendő még az a természetvédelmi károsítás, amelyet esetleg a túlszap orodott vadállomány, illetve azokon belül a betelepített fajok, elsősorban a muflon vagy a dám okoz. Itt is megfigyelhetjük, hogy olyan területeken is megjelent a vaddisznó, vaddisznóinvázióról beszélhetünk, ahol addig egyegy adott területen soha nem vol t fellelhető. Például Kisvárda környékén eddig nem volt vaddisznó, mióta én vissza tudok tekinteni, azóta sosem találkoztam még nyomával sem. A tavalyi és ebben az évben már komoly károsításokat okoztak. Mi lehet a következménye annak, ha ez a módosítás íg y marad? Azt gondolom, hogy az az egyetlen gát, amely a fenntartható vadlétszámot, a maximumot jelenti, az tűnik el a módosítással. Nem lesz olyan korlát, amely megelőző jelleggel próbálja a nagyvadkérdést, a vadkárok kérdését kezelni. Elismerem azt, hogy a megváltozott ökológiai adottságok miatt a nagyvadállomány meglehetősen nehezen becsülhető, de akkor nem tudom, hogy azok a tanszékek, akiknek ez a feladata, tehát vadbiológiai kutatásokkal, egyebekkel foglalkoznak, miért vannak. Tehát azt gondolom, hogy azon a statisztikai valószínűségen belül, amely a gazdálkodáshoz megfelelő adatokat nyújt, a nagyvadlétszám becslése mindenképpen elvégezhető. Bizonyára egy kicsit macerás, meg sokat kell utána járni, meg egy kicsit lehet, hogy talán sok munkába meg költsé gbe kerül, de azt gondolom, hogy aki ezzel a dologgal akar foglalkozni, az viselje ennek a költségeit. Amennyiben a módosításból kikerül a fenntartható maximum szabályozása, akkor, azt gondolom, nem lesz olyan gát, ami meggátolná azt, hogy tulajdonképpen t etszőleges mennyiségben lehessen vadat tartani. Ennek egyetlen gátja nyilvánvalóan az lehet, amikor a károkat elszenvedők megelégelik a dolgot, és megfelelő bírósági vagy egyéb úton próbálják majd az igényeiket behajtani
