Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERBÁLY IMRE (MSZP):
251 jogászoknak fog munká t adni, mert nem is tudom, milyen megfogalmazás az, hogy “akkor ejtheti el a vadat űző kutyát, ha a vad sérelme másként nem hárítható el”. Úgy gondolom, nem kell különösebb kommentár ahhoz, hogy belássuk, a valóságban ezt rekonstruálni nem lehet. Ehhez kap csolódik, hogy a mezőőrök státusát nem szabályozza a törvény, ők tehát továbbra is kilőhetik a kutyákat. Érdekes viszont, hogy a macskákra a mezőőrök sem lőhetnek; a kóbor kutyát kilőhetik, a macskát nem. (20.10) Szóba került a bizottsági ülésen, hogy nagy on adósak vagyunk Magyarországon a vadátjárók létesítésével a gyorsforgalmi utakon, illetve az autópályáinkon. Az FVM képviselője is osztotta ezt az álláspontját. Szó szerint ezt fejtette ki: “A vadátjárók létesítésével természetesen egyetértünk, hiszen az autópályák és a nyomvonalas létesítmények évszázados ősi váltókat vágnak ketté, és ezeknek az átjárhatósága mindenképpen ökológiai szempontból indokolt.”. A vadlétszám szabályozása is szóba került. Itt azt tudom mondani, hogy a vadlétszám szabályozása tek intetében nem alakult ki egyetértés a bizottsági vitában; a tisztán ökológiai alapú vadlétszám meghatározása nyilvánvalóan illuzórikus, tehát elsősorban vadgazdálkodási alapú létszámmeghatározásban gondolkodhatunk. Úgy gondolom, hogy efelé elmozdulva és e gy komoly átfogalmazással lehet csak ezt a törvényt részünkről támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalások következnek, 1010 perces időkere tben. Elsőként az írásban felszólalási szándékukat előre jelző képviselőknek adom meg a szót, mindenekelőtt Herbály Imre képviselő úrnak, MSZP. HERBÁLY IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1996. évi LV. törvény rendezte a vadászattal, a vadgazdálkodássa l és a vad védelmével kapcsolatos legfontosabb kérdéseket; a vadászati jog alapja a föld tulajdonjoga, a vad az állam tulajdona, a vad, a vadkár fogalmának viszonyát, a vadászati eszközök és módok szabályozását. A következő évek az uniós ráhangolás jegyébe n teltek el. A mostani törvénymódosítás apropóját, mint ahogy képviselőtársaim is mondták, az Alkotmánybíróság 64/2003. (XII.18.) számú határozata adta, és természetesen azok a társadalmi, szakmai igények is, amelyek időközben kialakultak. Nagy kérdés, hog y érdemese toldozgatnifoldozgatni a '96. évi LV. törvényt. Netán jobb lenne egy teljesen új törvényt megalkotni? Úgy gondolom, hogy mivel az 1996. évben az akkori társadalmigazdasági, sőt vadászatszakmai követelmények miatt már nem lehetett a törvényt h alogatni, főleg a föld magántulajdonba kerülésének okán, a társadalom - benne a sok tízezres vadásztársadalom - igényeinek megfelelő törvényt kellett hozni. Ez sikerült is. Ezt a folyamatot sajátos eszközeikkel segítették a vadászat nemzetközi szervezetei: a CIC, a FACE és így tovább. Sőt, 1999ben a CIC Magyarországra helyezte a központját. Az egyesületi alapon működő vadásztársaságok színesebbé váltak, létrejöttek a társas vadászati tulajdonközösségek, gomba módra szaporodtak a vadaskertek, létrejöttek az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek privatizációja, csődje, felszámolása után az előző időszakban megszokottnál lényegesen kisebb üzemű vadászterületek. Aztán jöttek a feszültségek, a pénzügyi problémák, a közúti balesetekből eredő viták, a társaság ok erkölcsi válsága. De nem akarom ezekkel a tisztelt Házat untatni, sőt az uniós igényből fakadó változásokról sem kívánok szólni. A mostani változás apropójáról egy kicsit hosszabban. A kifogásra adott válasszal a vadászati, állat- és humánegészségügyi szakma egyetért, de valószínű, sőt biztos, hogy az állatvédők és azok az embertársaink, akik csak a lövés hangját hallják, illetve az ennek nyomán keletkező sajtóvisszhangból értesülnek a bosszantó, minket, lelkiismeretes vadászokat is őszintén felháborító esetekről, még ezt sem tartják elfogadhatónak. Velük meg kell találnunk a kellő hangot, és keresni a
