Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. FRAJNA IMRE (Fidesz):
2491 költségvetés. Mindazonáltal fogunk még további módosító indítványokat is benyújtani hozzá, amelyek elsősorban az önkormányzatok gazdálkodását, az önkormányzatokon keresztül biztosított szociális mu nkát, szociális ellátás javítását, segítését célozzák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Frajna Imre képviselő úrnak, Fidesz. DR. FRAJNA IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Van egy szarkasztikus öreg barátom, aki azt szokta mondani, hogy a költségvetés benyújtásának az időpontja az az időpont, amikor a sánta kutya nagy sebességgel megelőzi a kormányt. Egyetértve ezzel a szarkasztikus állítással meg Béki Gabriella ennél s okkal finomabb megfogalmazásával, miszerint a költségvetés az értékválasztás kérdése, és itt derül ki az, hogy mire jut ígéret és mire pénz valójában, így meglepetéssel tapasztaltam, hogy tegnap a miniszterelnök úr egy elég nagyívű bejelentést tett egy kór házlátogatás kapcsán. Gyurcsány miniszterelnök úr átvágta az egészségpolitikát jó ideje feszítő gordiuszi csomót, és nagyjából azt mondta, hogy ő olyan egészségügyet szeretne, ahol megelőzik a betegségeket, és nem a már elromlott, lestrapált testet gyógyít ják. Körülbelül ez volt a lényege a mondatának. Mert egyébként mi, halandó egészségpolitikusok, állandóan azon próbálunk egyensúlyozni, hogy a nem túl sok pénzt, ami az egészségügyre van, a már éppen megbetegedett, életveszélyben lévők gyógyítására költsüke el, vagy pedig a megelőzésükre, próbálkozunk, hogy minél kevesebb ilyen ember legyen. Először megijedtem, mert attól tartottam, hogy a miniszter úr által egyébként szerintem két helyes prioritás, a sürgősségi ellátás és ezen belül a kardiológiai centrum ok fejlesztése fog kárt szenvedni, de megörültem, hátha a népegészségügyi program esetleg valami izmosabb összeggel fog kiteljesedni. Fölütvén a költségvetést, azt kellett látnom, hogy a miniszterelnök úr gordiuszi csomóvágása idáig tartott, mert a népegés zségügyi program az egyébként minden szakértő szerint körülbelül egy darab nullával a szükségesnél kevesebb, 1,1 milliárdos összegről is tovább csökken, immáron még 200 millió forinttal. Azt gondolom, hogy itt egy olyan esettel állunk szemben, amikor ígére t van, pénz nincsen. Még egy területet szeretnék fölemlegetni, ahol, azt gondolom, szintén jelentős mulasztással sikerül szembetalálkoznunk a költségvetésben, ez a parlagfű kérdése. Azért ezt a témát vettem elő, merthogy az egészségügyben kevés olyan terül et van, ahol az ember a siker reményével próbálkozhat valamivel. A parlagfű egy ilyen; ez egy olyan probléma, ami megoldható, méghozzá nemcsak elméletileg megoldható, hanem ha átsétál az ember Sopronnál vagy Hegyeshalomnál a határon, akkor rögtön láthatja, hogy nem kellett messzire menni, és megoldották a parlagfűmentesítést. Ráadásul, ez egy olyan probléma, ami nem egy szűk kisebbséget, hanem több mint kétmillió embert érint, és ez a szám évről évre szaporodik. A megoldása nem horribilis pénzeket igényeln e, nem arról szól, hogy valami soha nem látott, irdatlan mennyiségű pénzt kerítsünk elő, hanem belátható mennyiségű pénz kellene hozzá és kormányzati akarat. Márpedig, azt gondolom, az az 1 milliárd forint, amit az adózók befizetnek, persze, az adózók rész éről roppant nemes felajánlás, de éppúgy elégtelen lesz a kérdésre, mint a népegészségügyi program pénze. Márpedig, ha nem irtjuk a parlagfüvet kellő hatékonysággal, akkor 1 milliárd forintot ki fogunk dobni az ablakon. Mert az, hogy itt irtunk egy kis par lagfüvet, meg ott irtunk egy kis parlagfüvet, ez a pénz elpocsékolását jelenti. Magyarán, azt gondolom, ha a kormány úgy gondolja a helyzetet, hogy a parlagfűre nem tud több pénzt adni, akkor ezt a pénzt a lehetőség szerint ne költse el erre. Találjon rá m ás értelmes célt, vagy pedig tegyen bele annyi pénzt, amiből a parlagfűirtás valóban belátható időn belül véghezvihető. Schvarcz úr bejelentéséhez csatlakozva, azt gondolom, ehhez kellene egy olyan ember, akinek a
