Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
2150 Önök már ebben az évben, 2004ben mintegy 200 milliárd forintnyi fejlesztési célú devizahitelt vettek fel annak érdekében, hogy a strukturális alapokból és a kohéziós alapból finanszírozott fejlesztéseket előfinanszírozni tudják. Nos, ez nem volt elég, ebben az évben a költségvetés további 87 milliárd forintnyi deviza alapú hitel fölvételét tartalmazza, ami tovább súlyosbítja az egyébként is nagyonnagyon nehéz helyzetet jelentő államadósság kérdéseit. Hosszú távú eladósodás árán nem m ondhatjuk azt ki, hogy az európai integrációból adódó fejlesztési források felhasználása egyértelműen pozitív eredményt jelenthet az ország számára, legfőképpen az adófizetők számára, legfőképpen azok számára, akik ezeket a hiteleket vissza kell hogy fizes sék, mert bármilyen módon is védik önök az államadósság jelenlegi mértékét, a hitel az hitel, azt vissza kell fizetni. Kormányzati koordináció nélkül kialakult egy átláthatatlan, kaotikus pályázati rendszer. Sajnálom, hogy nincs itt Kuncze Gábor frakcióvez ető úr, mert be lehetne neki bizonyítani, hogy nem kell megtanulni pályázni, 13 ezer pályázó és 13 ezer pályázat vár elbírálásra, értékelésre, szerződéskötésre és korrekt állami magatartásra, amellyel teljesíti a magyar állam a szerződéses kötelezettségeit . 13 ezer pályázat, 13 ezer pályázó, amiből szeptember 15éig hétben sikerült leszerződni; ez az a rendszer, amely nem képes biztosítani az uniós források hatékony fölhasználását. De nézzük konkrétan a számokat! 210 milliárd forintos befizetési kötelezetts égünk keletkezik ebben az évben az Európai Unió kasszájába. Ez a befizetés, ez a 210 milliárd forintos befizetés biztos. Ezzel szemben 324 milliárd forintos támogatás igénybevételi lehetősége adott az ország számára, ami csak lehetőség. Kuncze Gábor frakci óvezető úr, Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony lazán kezelte ezt a 210 milliárd forintos befizetést, jóformán nem is vettek róla tudomást, holott ez az adófizetők pénzéből teljesített befizetés, amit az adófizetők pénzéből a magyar állam, a magyar költsé gvetés a számára szabadon meghatározható és a társadalom fejlesztési igényeihez illeszkedő fejlesztésekre fordíthat, míg a 324 milliárd forint azokra a fejlesztésekre fordítható, amelyeket az Európai Unió számunkra megenged, jóváhagy. Tehát 210 milliárd fo rint szabadon fölhasználható pénzeszköz, amelyről nem veszünk tudomást, és közben minden mennyei mannát és minden hatást, kedvező hatást attól a 324 milliárd forinttól várunk, amelyre keményen direktívák határozódnak meg, hogy mire használható. Ez még nem lenne önmagában baj. De ha Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony elolvasná azt a gyötrelmesen gyenge nemzeti fejlesztési tervet, amely szerint három évre meghatározottak a fejlesztési célok, akkor tudná, hogy az általa említett munkahelyteremtésre ebből a 3 24 milliárd forintból mindösszesen 5 százalék fordítható, kevesebb, mint 16 milliárd forint. Tessék akkor egyberakni a számokat! 210 milliárd forint az adófizetők pénzéből befizetési összeg, és ebből munkahelyteremtésre 16 milliárd forint fordítható. Ha a kettőnek a szaldóját megvonjuk, akkor 114 milliárd forintnyi lehetséges pozitívum keletkezik. Lehetséges pozitívum, amely akkor bizonyul csak pozitívumnak, ha az időjárás is úgy alakul, és a Jóisten is úgy alakítja a mezőgazdasági termelés viszonyait, hogy minden forrást meg tudnak szerezni a területalapú támogatásra igényt tartók és az agrárpiaci támogatásra igényt tartók. Akkor, ha a következő évben több ezer pályázatot tudunk elbírálni és leszerződni, és csak akkor érvényesül ez a 114 milliárd forin tos pozitívum, ha a több ezer pályázó maradéktalanul végre tudja hajtani az összes számára vállalt fejlesztési feladatot. Nos, tisztelt uraim, a 114 milliárd forintos költségvetési pozitívumnak nagyon sok a kérdőjele, nagyon sok az a kétség, ami ennek a po zitív szaldóját alátámaszthatja. Ezt bizonyítja egyébként az Állami Számvevőszék is, amely a Pénzügyminisztérium által tervezett 54 milliárd forintos európai uniós forrásfölhasználást erősen kockázatosnak tartja. Csak hozzáteszem, önök a költségvetésben ne m 54 milliárddal, 176 milliárd forint fölhasználásával számolnak. Ha összevetjük ezeket a számokat, akkor sajnos szomorú következményre is juthatunk. Volt már szó az ellenőrizetlen pályázati rendszerről, amely a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint akár a 2005. évben rendelkezésre álló összeg 23szorosát is lekötheti. Ki fogja ezt finanszírozni, kérem? Ki fogja ennek a nemzeti társfinanszírozását biztosítani akkor, ha a
