Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2102 jövedelemadó sávhatárait, növelné az adókedvezm ényeket - ez most is elhangzott a képviselő úr előadásában , csökkentené az áfát, az illetékeket. Én egyetértek. Az különösen tetszik, hogy ha összeadom az adócsökkentési javaslatokat, akkor ha jól számolok, összesen kétharmadára, más adók esetében háromn egyedére csökkentenék az adóbevételeket. Ki ne örülne ennek? Csak arra volna keserves elszánni magunkat, hogy ezek után kétharmadára vagy háromnegyedére csökkentsük a családi pótlékot, a nyugdíjat, a gyest és a táppénzt is. És különben is, mintha ennek az ellenkezője hangzott volna el eddig az ellenzéki sajtótájékoztatókon, ilyenek: növeljük az agrártámogatásokat, az önkormányzatok pénzét, kapjanak pénzt az új házasok, nőjön a gyes, több pénzt a vállalkozásoknak. Én speciel ezzel is mind egyetértek, sőt, má r tavaly is egyetértettem azzal a sok szép fideszes módosító indítvánnyal, amelyek összesen 1600 milliárd forinttal bővítették volna a kiadásokat, csupa nagyon szép célra. Csak azt nem értettem már akkor sem, ki szedte volna be az akkori adókon felül ezt a fejenként 160 ezer forint többletet a 10 millió magyartól, amelybe mindez került volna. Meg még azt sem értettem - most sem, tavaly sem , hogyan követelhetnek adócsökkentést az egyik héten azok, akik a másik héten kiadásnövelést javasolnak. Ahogy a törté nelmi feketehumor mondja: hiába, szép dolog a monogámiáról prédikálni, kivéve, ha az embert Casanovának hívják. És persze az is igaz, hogy szép dolog a személyi jövedelemadó csökkentését követelni, kivéve azoknak, akiknek kormányzása alatt - ahogy mondtam - az átlagbér adóterhe nőtt. És szép dolog családipótlékemelést is kezdeményezni, kivéve talán azoknak, akik négy évig a családi pótlék összegét - ígéreteik ellenére - befagyasztották. És még szebb dolog gazdasági fejlődést igényelni, kivéve megint csak a zoknak, akik 7 százalékot ígértek, 3 alatt teljesítettek. És nagyon szép dolog, szíven ütően szép az Egyesült Államokban sopánkodni, hogy nem elég magasak a katonai kiadások - végül is messzire ment ember azt mond, amit akar (Dr. Simicskó István: Japánban is!) , kivéve azoknak, akik miatt annak idején majdnem kiutáltak minket a NATOból, talán csak az egy Szabó János honvédelmi miniszter imponáló nemzetközi tekintélye menthetett meg minket. (Derültség és taps az MSZP soraiban. - Dr. Fónagy János: A költség vetés melyik sorára tetszik utalni? - Dr. Simicskó István: Melyik fejezet?) És kivéve nem jó sopánkodni azoknak, akik ma is kényszersorozásra költenék a pénzt. Mert bevételek és kiadások között mégiscsak kellene valami összefüggést feltételezni. Igaz, nem tudom, ismerike, Kolozsvári Grandpierre Emilnek van egy nagyon kedves novellája, egy változtatható testméretű csodanőről, egy bizonyos Rózsikáról Budán, aki esténként a férje kedvéért vagy egy köbméternyi levegőt gondosan belélegez, és így izgalmasan gömb ölyűvé fújja fel magát, majd reggel - hasonlóan szívós munkával - leereszt, hogy divatosan karcsú dámaként léphessen ki az utcára. Nos, Rózsika valóban változtatható testméretű csodanő volt Kolozsvári Grandpierre Emilnél, de változtatható testméretű csodak öltségvetés nincsen. Nem fogyaszthatjuk úgy le a bevételi oldalt olyan karcsúra, hogy még koalíciós partnereink liberális közgazdászai is izgalomba jöjjenek tőle, miközben egyszerre a kiadási oldal szociálisan vonzó és gömbölyded maradna. Ilyen nincs. De h át akkor mit lehet tenni mégis azzal a havi 84 400 forinttal, hogy jövőre egy kicsit felduzzadjon, hogy jövőre jusson belőle valamivel több? Ennek a költségvetésnek a válasza erre a kérdésre nem az adóemelés, hanem - örömmel hallom, hogy a Fidesz által is sürgetett - munkahelyteremtés. Hiszen, ha többen jutnak munkahelyhez, akkor több adózó majd könnyebben adhatja össze a közös dolgainkra szükséges pénzt (Dr. Fónagy János: Tessék már ezt a vasutasnak is elmondani vagy Ózdon!) , akkor nagyobb lesz az egyén és az ország jövedelme is. Ennek a költségvetésnek a karakterét szándékaink szerint éppen ezért elsősorban a munkahelyteremtés, az új munkahelyeket hozó fejlesztés célja határozza meg. Ezért kell csak a fele járulékot fizetni a pályakezdők vagy az ötvenen fe letti munkanélküliek vagy a kismamák foglalkoztatása esetén, hogy a munkaerőpiac eddigi vesztesei is végre állást kaphassanak. Ezért csökkenek az alkalmazás közterhei, és ezért csökkentheti adóalapját már akkor is például egy mikrovállalkozó - mondjuk, egy falusi vendéglős vagy egy fodrász, vagy egy kisbolt tulajdonosa ,
