Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2101 Van tehát döntési lehetőség és felelősség még a szűkre szabott költségvetés határain belül is. A költségvetésnek, ha jó vagy egys zerűen elfogadható, van tehát politikai karaktere. (11.40) Egy költségvetés karakterét két vonás határozza meg. Az egyik az erre a kérdésre adandó válasz: mit tervez annak érdekében, hogy a 84 400 forint keretei jövőre egy kicsit bővüljenek? A másik: mi az és kik azok, amely célra és akiknek mindenképpen többet akar adni, mint eddig? Lássuk ennek a költségvetésnek a karakterét, ennek a költségvetésnek a két válaszát a két fontos kérdésre! Vegyük az elsőt! Hogyan lehet elérni azt, hogy a 84 400 forint szűk k orlátai később táguljanak? Alapvetően két módon: vagy kevesebbet hagyunk az adózóknál, és jövedelmük nagyobb részét vonjuk be az újraelosztásba, vagy olyan beruházásokra is költünk a 84 ezerből, amelyek jövőre majd több jövedelmet hoznak az adózónak, és eb ből többet tud majd a közösbe is beadni. A 2005. évi költségvetés az utóbbira tesz kísérletet, csökkenti az újraelosztás mértékét. Míg az idén az országban megtermelt minden 100 forintból több mint 48 forintot vont magához a költségvetés - megjegyzem, így tette ezt vagy még nagyobb mértékben a Fideszkormány idején is , addig jövőre az újraelosztás mértéke csökken, minden 100 forintból már csak valamivel több mint 46 forintot központosítunk. Nem értettem tudniillik, és nem is tartom logikusnak Varga Mihály úr okfejtését: végigsorolta, hogy minden egyes kiadás tragikusan és halálos mértékben csökken, egyetlen dolog fog nőni: az adó, amit beszedünk. Most már csak azt nem tudom, hogy ha ugyanakkor hiány van és nem szufficit, akkor mi az ördögöt csinálunk mi, v elejéig romlott kormánypártok a pénzzel (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hova teszitek a pénzt? - Elköltitek!) , ha többet szedünk be és kevesebbet költünk? Egyetlen lehetséges magyarázatot látok: féktelen gonoszságunkban megesszük és péppé rágjuk (A Fidesz soraiból: Söjtör!) , csak azért, hogy az özvegyek és az árvák könnyei potyogjanak. Más logika nem elképzelhető Varga Mihály úr okfejtése alapján. A valóság persze nem ez. Csökkent, adatszerűen és számszerűen igazolhatóan csökkent az újraelosztás aránya. Ett ől még persze, és ezt már az elemista is tudja, a befizetett abszolút összeg nőhet, hiszen ha közben soksok milliárddal nő a megtermelt nemzeti jövedelem, akkor bizony - még ha kevesebb adót is kell fizetni , könnyen kijöhet az, hogy a vállalkozók fillér re többet, jövedelmükhöz képest azonban kevesebbet fizetnek. Nem nagyon hiszem, hogy Varga Mihály úr ezt ne értené. Nem nagyon hiszem, hogy ő ne tudná, hogy a sokkal nagyobb tortából, ha több szeletre vágjuk, akkor is nagyobb lehet egy szelet; vagy ha nem tudja, akkor nagyon szomorú gyerekkora lehetett ebből a szempontból. Nos, az újraelosztás arányának csökkenése látszik egyébként az adóterheken is, és itt megint érdemes a Fideszkormány által beszedett személyi jövedelemadóra utalni. A Fideszkormány utol só évében az átlagjövedelem minden száz forintjából majdnem 26 forint adót szedtek, 2005ben 21 forint 50 fillért. Most akkor nem tudom, melyik a több, különösen arra való tekintettel, hogy amikor kormányra tetszettek jutni, akkor a 100 forintot terhelő ad óteher nem 26 forint volt, hanem alig 22. Meg tetszettek emelni; mi most újra csökkentjük, nagyjából hasonló szintre. Ha ezt az átlagkereset szintjén számolom, akkor ez köztudomásúlag azt jelenti, hogy egy átlagjövedelemből élő jövőre 50 ezer forinttal kev esebbet adózik, mint tavaly tette. Persze, még ez is sok! Sok, annak ellenére, hogy az Európai Unió átlaga az adóterhek arányait illetően a nemzeti jövedelemhez viszonyítva még magasabb a miénknél, ott a nemzeti jövedelem 41 százalékát szedik be különböző adók formájában, míg nálunk 2005ben 38 százalékot. Csak sajnos, mivel nálunk kevesebb a munkavállaló, a személyi jövedelemadót fizető, ezt a mennyiséget kevesebb adózónak kell kiizzadnia, így, ha az egyéneket nézzük, bizony, már nincs mit dicsekednünk az Unióhoz viszonyítva. Egyfelől értem és megértem tehát, ha az ellenzék számos - nyilván jó szándékú - javaslatot adott be adócsökkentésre, felezte volna egyes vállalkozók nyereségadóját, emelné, emelte volna a
