Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottságok összefoglalt kisebbségi véleményének ismertetője:
2096 És ha már az autópályáknál tartunk, az egyi k legkritikusabb pontja ennek a költségvetésnek az a hosszú távú kötelezettségvállalás, de mondjuk egyszerűbben: eladósodás, ami az autópálya, a börtön- és a kollégiumépítés koncesszióba adását kísérheti. Az ÁSZvélemény elég egyértelmű és elég határozott . Nincs háttérszámítás, nincsenek előzetes kalkulációk, és a következmények nincsenek végiggondolva. Elnök úr - akinek ezúton is szeretnénk megköszönni a munkáját parlamenti képviselőkként, hiszen jelentős segítséget nyújtott az ÁSZvélemény minden parlame nti képviselő számára - beszámolt erről; elég egyértelmű volt ez a vélemény. Talán emlékeznek még rá tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor 1998ban, már a választási kampányban az MSZPSZDSZkoalíció a metróberuházásról döntött, parlamenti felhatalmazás n élkül, az egyik kifogás éppen az volt - amellett, hogy nem volt parlamenti döntés , hogy nem készültek el a szükséges háttérszámítások. Most ugyanebben a helyzetben vagyunk. Emlékezzünk vissza! A koncessziós modellt egyszer már kipróbáltuk. Mi jött létre? A világ és Európa legdrágább autópályája, az M5ös autópálya. Lotz Károlynak hívták akkor a közlekedési minisztert, az SZDSZ delegálta abba a koalíciós kormányba. Épp elég nehéz és elég drága mulatság volt kikecmeregni abból a rossz konstrukcióból! Ezzel a lépéssel, tisztelt képviselőtársaim, a jelen generáció után a jövő generációinak is az eladósodással kell számolni. Ez lenne az igazságosság? Ha már most egy 11 ezer milliárd forint fölötti államadóssággal terheljük meg a jelen generációját, adósítsuk el a következő generációkat is? A gyermekeinket, az unokáinkat? Nem hiszem, hogy ez az igazságosságot szolgálná! Ki tehát ennek a költségvetésnek a nyertese? Kik azok, akik arra számíthatnak, hogy a helyzetük kedvezően változik 2005ben? Nos, az hangzott el, hogy azok, akik munkahelyteremtésre törekednek. Éppen tegnapi hír, hogy 6,1 százalékra nőtt a munkanélküliség mértéke az országban. Szeretném megjegyezni, hogy ez magasabb, mint a 2002es mérték. Azok után, hogy önök a választási kampányban 400 ezer új mu nkahelyet ígértek, azok után, két év elteltével ma több munkanélküli van az országban, mint 2002ben. Milyen munkahelyteremtők lesznek hát nyertesek? Az állam, tisztelt MSZPs, SZDSZes képviselők? Az állam? Az az állam, amely 30 ezerrel több főt foglalkoz tat a közszférában, jelentősen növelve az adó- és járulékterheket? Nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás. A vállalkozók? Az előbb már szóltam arról, hogy a vállalkozók nemhogy segítséget kapnának: többletadóterhet kapnak 2005re. Ha elvonják a forrásaikat, ha többet kell adózniuk, akkor abból biztos, hogy kevesebb fog jutni munkahelyek teremtésére, ilyen jellegű beruházásokra. Szeretném itt is idézni az ÁSZ véleményét. Az Állami Számvevőszék azt állapítja meg, hogy a munkaerőpiac bevételei túltervezettek, ne m valós a munkaadói járulék és a munkavállalói járulék tervezett bevétele; ugye, 3 és 1,7, tehát közel 5 milliárd forinttal tér el ez az összeg a valóstól. Idézem szó szerint az ÁSZ jelentését: “A költségvetési támogatás elmaradása miatt reálértéken az akt ív foglalkoztatási célokra fordított kiadások csökkenésével kell számolni.” ÁSZjelentés, 108. oldal. (11.20) Ez az önök munkahelyteremtése? Többletteher a vállalkozóknak és kevesebb pénz a Munkaerőpiaci Alapba munkahelyek teremtésére. Ez lenne a munkahel yek és a foglalkoztatás bővítése 2005ben? Vélhetően nem. De ki hát akkor a nyertes? A mezőgazdaságból élők? A mezőgazdaságból élők idén is azzal kell hogy számoljanak, amivel jövőre szembe kell nézniük: a nemzeti önrész a koppenhágai ígéret ellenére jövőr e sincs betervezve. (Gőgös Zoltán: Nem igaz!) Az volt az ígéret, hogy 30 százalékos nemzeti támogatást fog a kormány biztosítani a magyar gazdáknak, Koppenhágában erre kötelezettséget vállalt az MSZPSZDSZkormány kormányfője. Ehelyett az idén mi történt? Faktorálással jutottak hozzá a pénzükhöz a gazdák, ahol sajnos megint csak nem a gazdák jártak jól, hanem persze azok a pénzintézetek, amelyek ezt a pénzt folyósították számukra. Nekik ez persze üzlet, de a gazda számára ez veszteséget jelent, tisztelt kép viselőtársaim, és jövőre – nemcsak mi
