Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a bizottságok összefoglalt kisebbségi véleményének ismertetője:
2097 mondjuk, az Állami Számvevőszék jelentését tessék elolvasni - a nemzeti önrészre egyetlenegy fillért sem terveztek be. Egyetlenegy fillért sem terveztek be! (Gőgös Zoltán: Hazugság!) Egészségügyi ágazat; az egészségügy i ágazat támogatásáról talán egy mondat: jövőre sem lesz hűségjutalom, tehát az ígéretek itt sem teljesülnek. De a válasz az volt, amikor erre rákérdeztünk a bizottsági üléseken, hogy honnan lesz majd több pénz az ágazat támogatására, hogy a magántőke bevo násával kívánják megoldani az egészségügyi ágazat problémáit. (Dr. Vojnik Mária: Majd ha elolvassa a költségvetést!) Egy népszavazás előtt állunk, államtitkár asszony, a kórházprivatizáció kérdésében, érdemes lenne talán ezt is megvárni az előtt, mielőtt (Dr. Vojnik Mária: Ez meg kétszínűség!) pusztán csak a magántőke támogatásától várjuk az ágazat helyzetének a jobbra fordulását, az emberek egészségügyi ellátásnak a javítását. Az oktatás lenne akkor a nyertes? Nos, tizenöt éve először csökkennek a normatí vák. Tizenöt éve először reálértékben csökkennek az oktatási normatívák, és nem csak azon a területen, amelyről már vita van a nyilvánosságban, nevezetesen, az egyházi fenntartású óvodák, iskolák, intézmények tekintetében. Itt - csak egy fél mondatot talán megér a dolog - alapvetően az a probléma, tisztelt államtitkár asszony, hogy egy lehetőséget vesznek el az emberektől: elveszik azt a lehetőséget, hogy a gyermekeiket különböző fenntartású, különböző szellemiségű intézményekbe járassák. Ez, azt gondolom, mindannyiunk számára veszteség. Nos, ebből a szempontból tehát... (Dr. Vojnik Mária: Kevesebb a normatívájuk?) Kevesebb, igen, a normatívájuk. (Dr. Vojnik Mária: Nem, ugyanannyi!) Itt közben egy polémiát folytatok az államtitkár asszonnyal... (Dr. Vojnik M ária: Mert maga kezdeményezi!) Elnök Asszony! Engem nem zavar, ha közbekiabálnak, ha önt sem zavarja, akkor folytatom a hozzászólásomat. (Derültség a Fidesz soraiban.) Nos, állami és önkormányzati fenntartású intézményekben is hasonló a helyzet, tehát ebbő l a szempontból tizenöt év óta először ezek a támogatások sajnos csökkennek, és nemcsak csökkennek, hanem azzal, hogy egy bizonyos átlaglétszámot határoz meg a kormány 2005re és 2006ra, azzal bizony több mint ezer kistelepülési és akár nagyvárosi, külvár osi iskolának a működése, fenntartása is veszélybe kerülhet 2005ben. A bérből élők a nyertesei a következő évnek? 2004ben most azt éljük meg, hogy reálbércsökkenés van az első nyolc hónapban, reálkeresetcsökkenés van. Mit is jelent ez? 1996 óta, tehát a Bokroscsomag óta először kell azt tapasztalnunk, hogy reálkeresetcsökkenés van az országban. És az átlagszám persze elfedi a különböző jövedelmi különbségeket: az, hogy 0,8 százalékkal csökkent a reálkereset, az egy szám, de ha jobban megnézzük, a közsz férában dolgozóknak a keresete még nagyobb mértékben, 3,6 százalékkal csökkent az első nyolc hónapban. Nos, azt gondolom, így nehéz, hogy a bérből élők váljanak a nyerteseivé ezeknek a módosításoknak. A honvédelmi kiadásokról már volt szó. Vállaltunk nemze tközi szerződésben egy bizonyos támogatási arányt, és azt gondolom, a kormány az esküje letételekor vállalta azt is, hogy garantálja az ország biztonságát. Ebből a szempontból az a lépés, hogy sem a nemzetközi szerződést nem tartjuk be, sem pedig azt a vál lalt kötelezettséget, hogy az ország biztonságát garantálja a kormány, jelentős (Kuncze Gábor: Téged megtámadott valaki?) magyarázkodásokra adhat majd okot. Kedves Kuncze Gábor! Ön talán elfelejti, hogy néhány évvel ezelőtt még a déli szomszédunkban éppen háború volt. (Dr. Simicskó István: Rossz a memóriája!) Nem olyan világban élünk tehát, ahol az emberek biztonságérzete növekedett volna, hanem éppen ellenkezőleg. (Kuncze Gábor: Nem kéne visszasírni! - Dr. Simicskó István: Cavintont szedjél!) A vállalkozá sok lennének a nyertesek? Szóltam már róla: adótehernövekedés lesz. De mondhatná azt a kormány, hogy majd az állami kiadásokon keresztül támogatni fogja a vállalkozásokat, de nem ez van beterjesztve a költségvetésben, tisztelt képviselőtársak. Harmadára c sökkent a kis- és középvállalkozások támogatása: 10,5 milliárd forintról 3,5 milliárd forintra - 10,5ről 35 milliárd forintra! Csak szeretném megjegyezni, hogy 2003ban még 19,7 milliárd forint
