Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
2079 kapcsolódó tájak, települések komplex fejlődése, nem ritkán az országhatáron átívelő együttműködés, és hangsúlyozom, a kisebb közösségek egyre erőteljesebb helyi, területi önszerveződése. Mindez a decentralizáció kibontakozásában jut kifejezésre, tehát két ellentétes tendencia él, ami különösen bonyolulttá teszi ezeknek a tendenciáknak a pénzügyi megfinanszírozását és pénzügyi szempontokból való követését is. Ez a korábbi rendszerektől eltérő szerkezetű finanszírozást és természetesen eltérő koncepciókat és eltérő meg oldásokat követő pénzügyi ellenőrzést követel. A fenntartható növekedést, a fenntartható fejlődést előmozdító költségvetéspolitikai súlypontképzést és a megvalósítás vezénylését rendkívül bonyolulttá teszik a különböző társadalmi mozgásokkal is kölcsönhat ásban álló gazdasági folyamatok. Különösen az - mint arra már más megvilágításban utaltam , hogy ezek egyidejűleg léteznek, egymást erősítik és kioltják. Ezek a gazdaságpolitika és a költségvetés formálásában, a közigazgatás korszerűsítésében sokszor elle ntétes érdekek és célrendszerek összebékítését igényelnék, ami egyben azt is jelenti, hogy ezeken a területeken nem lehet a vállalati gazdaságban, a társasági irányításban gyakorolt hatékonysági modelleket és hatékonysági megoldásokat mechanikus módon és a különbségekre tekintet nélkül követni. Meggyőződésünk, hogy kétségkívül olyan kihívással állunk szemben, amelynek megválaszolása, a szükséges teendők végigvitele nem támaszkodhat a korábbi rutinokra, tradíciókra, hanem innovatív gondolkodást, együttműködé st, új megoldásokat, közös cselekvést igényel. Súlyos következményekkel jár ugyanis, ha a közös, végső eredményében egy irányba húzódó eredőt eredményező értékválasztások helyett rövid távú érdekek mentén, kapkodva választunk a sokirányú igények kielégítés e érdekében. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A már említett kettős célrendszer követését igénylő kölcsönhatások kapcsán ezúttal csak az önkormányzati rendszerünk megújításának szükségességére utalok, hiszen az uniós alapok támogatási céljai többnyire olya n projektekhez köthetők, amelyek megvalósításában meghatározó szerepe lesz az önkormányzatoknak. Az egységesülő világgazdaságban - az uniós szabályozáshoz is igazodóan - a régiók, a települések, illetőleg azok kooperáló csoportjai, tehát a lokális gazdaság ok tőkevonzó képessége válik meghatározóvá. Nemcsak a nemzetgazdaságok, hanem az Európai Unió követelményeinek megfelelően mindinkább az egyes régiók versenyeznek a számukra, de egyben az egész nemzetgazdaság szempontjából fontos befektetőkért és befekteté sekért. Ilyen összefüggésben a nemzetgazdaság fejlődésének és nem utolsósorban a költségvetéspolitika valóra váltásának egyik meghatározó leckéje, középponti feladata az egész közigazgatás reformja, s annak részeként az önkormányzati rendszer megújítása, belső kohéziójának erősítése, széttagoltságának mérsékelése, figyelemmel uniós tagságunkra is. Voltaképpen mindez - a múlt évben erről kicsit talán többet is beszéltem - a gazdasági versenyképesség erősítésének egyik kulcsa. Tisztelt Országgyűlés! A jövő é vi költségvetési törvényjavaslat prioritásait tanulmányozva, figyelemmel a 2006. évi parlamenti ciklusváltásig érvényes új kormányprogramban foglaltakra is, szeretném reflektorfénybe állítani a szociális biztonság, a nyugdíjrendszer, az egészségügy és az o ktatás rendszerét. Hatékony működtetésük és fejlesztésük, az ellenőrzéseink által is feltárt ésszerűsítési, szervezési és finanszírozási feladatokon túlmenően, valóban felelős koncepció- és stratégiaalkotást igényel. Meggyőződésünk, hogy a részletek kimunk álására csak az után kerülhet sor, amikor megnyugtatóan tisztázódtak az alapkérdések, ezek sorában mindenekelőtt a nagy közellátó rendszerek szolgáltatásaihoz való hozzáférés lehetőségei, szabályai és a kisebb, de hatékonyabb állam szerepvállalásának megha tározó jellemzői. Ez azonban, szeretném hangsúlyozni, nem jelenti a jóléti költségvetések lefaragásának a lehetőségét; Európában mindenütt ezeknek a költségvetéseknek a növekedésével találkozunk. Élve a megtisztelő lehetőséggel, erre szeretném felhívni a f igyelmet leginkább, hogy a fejlett országok nagy többségében - a korábbi várakozások és közkeletű hiedelmek ellenére - az állam jóléti
