Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
2078 Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tiszte lt Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Miniszter Urak! Első ízben készítünk éves költségvetést az Európai Unió tagjaként. Tágul cselekvésünk horizontja, miközben a napjainkban beérett világgazdasági és társadalmi kihívások szorításában az eddigiekhe z képest új megoldásokat kell találni arra, hogyan valósítható meg nemzetgazdaságunk fenntartható fejlődése, eredményes tevékenysége. Az Állami Számvevőszék, törvényi kötelezettségének megfelelően, a költségvetési törvényjavaslat megalapozottságát vélemény ezi. Ez a tevékenysége 15 évvel ezelőtt, amikor a szervezet ezekben a napokban megindult, unikális törvényi előírás volt. Ma az Európai Unió legtöbb államában hasonló elképzeléseket és javaslatokat kérnek az ottani számvevőszékektől. Ez a vélemény azonban politikai, gazdaságpolitikai döntésekről nem formál véleményt, tehát ahogy miniszter úr mondta, a „miért” és a „mit” kérdését elkerüli, annak a kérdésnek a kockázataira igyekszik azonban rámutatni, amely a megvalósítás eszközrendszerét, a „hogyan” kérdését veti fel. A Számvevőszék tehát az Országgyűlés által is bátorított tanácsadó tevékenysége során a gazdaságpolitikai elhatározásokat nem minősíti. Azt azonban, a bátorítás nyomán most első ízben, kicsit részletesebben fogja érinteni, hogy milyen fontosabb nemzetközi gazdasági összefüggésekre, trendekre érdemes talán a korábbiaknál egy kicsit nagyobb figyelmet fordítani, és a költségvetés véleményezését szélesebb kitekintésben, elvi megalapozottsággal is keresni és nézni. (9.40) Ilyen közelítésben megítélésü nk szerint ma két kihívás érdemel megkülönböztetett figyelmet. Az egyik a versenyképesség javításával a fenntartható fejlődés gazdasági alapjainak megszilárdítása; s itt a hangsúlyt nem a növekedésre szeretném helyezni. A másik pedig a szociális kohézió me gőrzése, erősítése. Meggyőződésem, hogy mélyebb tartalmában erről szól a költségvetés és a mai vita is a parlamentben. Most is, a 2005. évi költségvetéssel kapcsolatban is arról beszélünk, hogy e két kihívással szembenézve milyen megoldásokkal találhatjuk meg - és megtalálhatjuke egyáltalán - a lehetőségek és a feltételek optimumát. Tizenöt éve, hogy a szembenállás és a bezárkózás rendszeréből átléphettünk egy nyitott, egymásba kapcsolódó világba, ahol ma nem az akadályok dominálnak, hanem a makro- és mikr oszintű együttműködés előretörése. Ehhez mélyreható társadalmi és politikai változások kapcsolódnak, ezeket néha észre sem vesszük, és ezek a társadalmi és politikai erővonalátrendeződések megváltozó államberendezkedési, közigazgatási, közszolgáltatási me tódusokat, sőt a gazdaság és a versenyszféra átformálását is eredményező megoldásokat kívánnak. Mi sem természetesebb - és erről szeretnék beszélni , hogy mindezek újszerű pénzügyi és finanszírozási problémákat is generálnak, ami természetesen visszahat a társadalomra, a közigazgatásra, a nemzetgazdaságok működésére és kapcsolataira is. Az e sokoldalú változások által újonnan generált problémák tartalmát és természetét még nem ismerjük megfelelően, hatásaikat nehezen becsüljük, és ez nemcsak nálunk, hanem a világon a legtöbb helyen ugyanígy van. Ezt tapasztalhattuk a napokban is, amikor kollégáinkkal együtt ülhettünk, és a kongresszusunkon kibontakozott vita arról tanúskodott, hogy miközben a fejlett világban szinte mindenhol az államháztartás, a közigazgat ás reformjának szükségességéről beszélnek, még nem teljesen és következetesen sikerült azonosítani a tendenciákat formáló mélyebb összefüggéseket, és így bizonytalan a „hogyan” kérdése, mint arra miniszter úr is utalt; divatos szóval mondhatnánk azt is: a szcenárióválasztás. Pedig az állami cél- és intézményrendszer működésének korszerűsítése és vele együtt szükségszerűen az államháztartási kiadások szerkezetének optimalizálása csak hosszabb távú, stabil stratégiára építve, harmonizált lépések kompromisszum ának eredőjeként valósítható meg. Mégpedig úgy - tetszik vagy nem tetszik , hogy az egyik oldalon a globalizáció, az integráció, az egymáshoz kapcsolódás, a világméretű szupranacionális szervezetekkel való nemzetállami együttműködés, a különböző szövetség i rendszerekbe való betagozódás áll, ami természetesen befolyásolja a kormányzást, a pénzügyeket, az államháztartást és természetesen a közpénzek felhasználásának ellenőrzését is. A másik oldalon pedig a regionalizáció jelenik meg, az egymáshoz
