Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 26 (178. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2014 Köszönöm a sz ót, elnök úr. Tisztelt Babák Képviselő Úr! (Közbeszólás: Kiment.) Nem látom, közben elment. De azért azt hiszem, a jegyzőkönyv számára akkor is érdekes. Az expozémban már hivatkoztam az 1. § (2) bekezdésére, mely szerint a Nemzeti Bank döntéshozó szerveine k tagjai a törvényben foglalt feladataik teljesítésénél - az Európai Központi Bankot kivéve - kormánytól, európai uniós intézménytől, annak szerveitől, a tagállamok kormányaitól, bármilyen más szervtől nem fogadhatnak el és nem kérhetnek utasításokat. Ha t ehát az megvalósulna, amiről ön beszél, akkor az azt jelenti, hogy törvénysértés történik, de ez a monetáris tanács tagjaira vonatkozik. Én mint előterjesztő nyitott vagyok arra, képviselő úr, hogy ha benyújt egy indítványt, megfelelően megszövegezve, hogy a nyilvánosságot vonjuk be. Minden egyes döntés után hozzuk nyilvánosságra név szerint, hogy a monetáris tanács tagjai hogyan döntöttek az adott kérdésben. Kérem, tessék benyújtani! Én nem tehetem meg mint előterjesztő, de nyitott vagyok, kész vagyok egy ilyen indítványt támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik tízperces időkeretben Varga Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. Lát om, már nem is reménykedett abban, hogy most ön következik, de ez így van. (Dr. Kis Zoltánt a jegyzői székben dr. Füle István váltja fel.) VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán sem haszontalan dolog az emberekről beszélni. Azokról az emberekről, akik esetleg nézik most televízión keresztül ezt a közvetítést, hallgatják a rádiós közvetítést, és elgondolkoznak azon, hogy vajon mi az oka annak, hogy egy egyszerű testület delegálási szabályairól ilyen élénk és ilyen erőteljes vita folyik. Megtette ezt a hétvégén egy tiszafüredi nyugdíjas ismerősöm is, aki az ünnepségen odajött hozzám, és megkérdezte, hogy mondjam már meg, legyek szíves, hogy mi a különbsé g aközött, hogy Járai Zsigmond vagy Gyurcsány Ferenc jelölhet valakit a monetáris tanácsba, egyáltalán miért fontos ez. Nos, neki is azt felelhettem, amit most mondhatok mindenkinek, hogy e miatt a látszólag apró módosítás miatt, e miatt a látszólag apró k is változtatás, változás miatt könnyen lehet, hogy ennek a nyugdíjasnak kevesebbet fog érni a nyugdíja; könnyen lehet, hogy emiatt egy munkavállalónak kisebb lesz a fizetése, kevesebb lesz annak a vásárlóereje; könnyen lehet, hogy az az ingóság vagy ingatl an, amivel rendelkezünk európai uniós tagország állampolgáraként, kevesebbet fog érni; és nagyon könnyen lehet, hogy annak a vállalatnak az eszközértéke, amely gépekben, termőföldben, különböző beruházási javakban van, szintén kevesebbet fog érni. Ezt mond tam ennek a nyugdíjasnak is, és miért mondhattam ezt? Azért mondhattam ezt, mert a mögött az egyszerű kijelentés mögött, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tett, miszerint gyengébb forintra van szükség, a mögött egy olyan folyamat húzódik meg, amelyne k a végeredménye valóban gyengébb forint, kevesebbet érő fizetés, leértékelődő lakás, családi ház vagy vállalati tulajdon lehet. Két esztendeje már annak, hogy a kormányváltás óta az új kormány képviselői - Medgyessy Péter, a koalíciós pártok képviselői és most Gyurcsány Ferenc is - folyamatosan gyengébb forintot követelnek. (13.40) Gyengébb forintot követel, mintha ez lenne a gazdaságpolitika problémáinak egyetlen megoldása. Hogy is képzelik el az MSZP képviselői ezt a gyengébb forintot? Úgy képzelik el, h ogy a
