Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 26 (178. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2015 jegybank monetáris tanácsának csökkentenie kell a kamatot, vagy olyan lépéseket kell tenni, amelyek a forint árfolyamát befolyásolni tudják, méghozzá a gyengülés irányába. Ilyen volt például tavaly, 2003ban a sáveltolás. Igen, 2003ban már kipróbált uk, hogy mit jelent mindez. Mit is jelentett, tisztelt képviselőtársaim? Azt jelentette, hogy magasabb lett az országban az infláció, gyengébb lett a forint, és mindennek következtében bizony magasabbak lettek a kamatok. Magasabb lett a kamat, mert senki s em teszi vagy hozza a pénzét külföldi befektetőként egy olyan országba, ahol bizonytalanság van, ahol magas az államadósság, magas az államháztartás hiánya, ahol az infláció nem csökken, hanem fölfelé megy, a pénzromlás mértéke erősödik, és ahol általában a gazdaságpolitika közös nevezőjét nem lehet megtalálni. Jellemzőnek tartom egyébként, hogy ezen a vitán sincs itt a pénzügyminiszter úr, hiszen ezek a viták 2002 májusa óta folyamatosak a kormány és a jegybank között, és úgy tűnik, hogy ez a törvényjavasl at most ennek egy újabb felhajtó erőt ad. Miről szól hát akkor ez a javaslat? Miről szól Göndör képviselő úr és társainak módosító törvényjavaslata? Arról szól, hogy a gazdaságpolitikai hibákat hogyan lehet másra hárítani, hogyan lehet azokat a gazdasági p roblémákat, amelyeket az elmúlt két évben vagy nem tudott megoldani, vagy részben okozott az MSZP vezette kormány, a jegybankra vagy annak monetáris tanácsára hárítani (Babák Mihály: Itt a lényeg.); a gyenge versenyképesség, a lavinaszerűen növekvő államad ósság, az óriási méretűre duzzadt államháztartási hiány, a pazarló és alacsony hatásfokú ellátórendszer, a rengeteg monopólium és oligopólium a piaci helyzettel visszaélve, a gyenge kisvállalkozások, amelyek fejlődésükhöz nem kapnak semmilyen segítséget, a területi egyenlőtlenségek drasztikus növekedése, a súlyos demográfiai helyzet, amelynek előbbutóbb nagyon komoly gazdasági következményei vannak - mindezek helyett hogyan lehet álvitát produkálni, és hogyan lehet azt megkísérelni, hogy mindezt varrjuk a magas kamatok és a monetáris tanács nyakába. Hát erről szól ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, de szól ez még másról is. Mit is mondanak a beterjesztők? Erre a javaslatra azért van szükség, hogy támogassuk az exportálókat, hogy a gyengébb forint seg ítse a magyar gazdaság exportáló szereplőit. Nos, talán nem gondolta végig Göndör képviselőtársunk, hogy ezek az exportálók, amelyeknek kétharmada külföldi cég (Göndör István: Mást olvasott a képviselő úr.) - mondom még egyszer, kétharmada külföldi cé g , ezek bizony nem váltják vissza forintra az exportbevételeiket. Amit export után elérnek, ezek döntő többségét éppen hogy nem forinton realizálják. Egyrészt tehát számukra nem az árfolyam az elsődleges kérdés, hanem a bérköltség. Az, ami számít, az adó- és járulékterhek. (Babák Mihály: Így igaz.) Bizony, tisztelt képviselőtársaim, a magyar gazdaság ma az önök számára túl erősnek tekintett forinttal is képes 12 százalék fölötti exportteljesítményre, ugyanakkor azok miatt az adó- és járulékterhek miatt, a melyeket önök az elmúlt években a magyar gazdaság vállalkozói számára bevezettek, ezek fogják érdemben vissza a magyar gazdaság szereplőit - a magas adóterhek és a magas járulékterhek. Mit kíván elérni ez a javaslat? Ez a javaslat azt kívánja elérni, hogy a növekvő infláció javítson a költségvetés helyzetén. Ezt már egyszer átélhettük az első szocialistaSZDSZes kormány időszakában, amikor Bokros Lajos pénzügyminisztersége alatt a nyugdíjasok 12 százalékos veszteséget szenvedtek el a nyugdíjuk értékéből. A magas infláció megette a nyugdíjakat és a fizetéseket, leértékelte az állami kiadásokat, visszafogta az emberek jövedelmét. A növekvő, magas infláció viszont javította a költségvetés helyzetét. Ez az egyik szándéka ennek a javaslatnak. De mi még ezen túl? A gyenge forint nyilván vonzóbbá teheti a pirvatizációra felkínált állami vagyont, a közvagyont. Hiszen miről is szólnak a tervek? Jövőre 250300 milliárd forintos közvagyonértékesítésből folyó bevételről. Arról szólnak, hogy a maradék állami vagyont - V olántársaságok, Antenna Hungária, a még meglévő MOLrészvények, Szerencsejáték Rt. és így tovább - értékesíteni kívánja az MSZP vezette kormány. Igen, az adósságlavina megállítása a cél,
