Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
1944 A gyermekéhezés olyan társadalmi probléma, de neve zhetném társadalmi botránynak is, ahol minden politikumot félre kell tenni, és az azonnali éhségfelszámolásra kell koncentrálni. Nekem, mint a körzet országgyűlési képviselőjének kötelességem ezt a gondot a legmagasabb közjogi fórumok, mint a parlament és a kormány elé tárnom, hiszen az éhség felszámolásához szükséges jogi és pénzügyi eszközökkel ezek az intézmények rendelkeznek. Mint vidéki képviselő csak kérni tudok, kérni az éhező magyar gyermekek nevében. Kérem, hogy az ő rendszeres étkeztetésük kapjon prioritást mindenekfelett. Ma még talán csak az én körzetemben éheznek a gyermekek, de ha a remélhetőleg csak nálunk jelentkező problémát nem oldjuk meg, félő, hogy a hosszú tél folyamán képviselőtársaim választókörzetében is felüti fejét az éhség. Az isko lai ingyenes étkeztetés sajnos nem elégséges a gyermekéhezés felszámolására, ugyanis sok család egyetlen forint miatt esik ki a kedvezményezetti körből. Ráadásul az év folyamán kevesebb napot járnak iskolába a gyermekek, mint ahány napot a hétvégék, a szün napok, a szünidők és a vakációk kitesznek. Enniük a szünnapokon is kell. Az Ormánság egyik körzetközpontjában, Vajszlón öntevékenyen próbáltak megoldást keresni a város felelős vezetői. Vajszló és a 13 környékbeli település gyermekeit ellátó gyermekintézmé nyek éhezői számára támogatást kérő felhívásokat tettek közzé. Az egykor Kodolányi Jánost is felnevelő kisvárosban az így befolyó adományokkal talán meg lehet menteni néhány gyermeket az éhezéstől, de az EUtagállam Magyarországnak mégis inkább intézményes megoldást kellene találnia. A gyermekéhezés felszámolását nem lehet ugyanis ad hoc akciókra alapozni. Vagy talán odáig jutott ez a gazdag adottságú ország, hogy a már megszületettek élethez való esélyét sem biztosítjuk? Ez idáig csupán a még meg nem szüle tettekre terjedt ki a társadalom kirekesztő önzése. Érdekes módon ezek az éhező gyermekek a születésüket jóval megelőző és az azt követő adósságteherből forintra lebontva részesednek. Nem azt követelné a társadalmi igazságosság, hogy a rájuk eső milliós na gyságrendű adósság mellett a napi néhány dekagramm kenyérre is alanyi jogosultságot szerezzenek? Tudom, hosszabb távon a tartós munkahelyteremtés tudna változtatni a kialakult tragikus helyzeten, viszont körzetünkben a még működő üzemek is bezárásra kénysz erülnek. Ezért csak azonnali megoldásban gondolkodhatunk. Azonnali megoldásra az adófizetők pénzét kezelő kormánynak van lehetősége. Nem létezhet olyan egyéb kormányzati cél, ami az éhező gyermekek ügyénél nagyobb fontossággal bírna. Kérem, segítsenek! Kös zönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A kormány részéről Katona Tamás államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek önnel abban, hogy a gyermekszegénység és pláne a gyermekéhezés megengedhetetlen. (23.30) Amíg itt az imént két képviselő számára is azt mondtam, hogy emiatt tartjuk fontosnak és az első számú prio ritásokhoz soroljuk a foglalkoztatás növelését, mert ilyen helyzetek elkerülését szeretnénk elérni, önnek most nem tudom ezt válaszolni, helytelen lenne. Nyilván, amikor gyermekszegénységről van szó, pláne gyermekéhezésről, akkor ilyent nem lehet mondani. Az hosszabb távon nyilván megoldhatja a kérdést, de rövid távon nem, itt pedig rövid távon is cselekedni kell. Azt gondolom, emiatt is nagyon fontos azért azt hangsúlyozni, hogy olyan családtámogatási rendszerre van szükség, amely családtámogatási rendszer az ilyen problémákat elkerüli; ha ilyen problémák mégis keletkeznek, akkor ezeket megszünteti. Ezért is nevezi a szociális szakma a korábbi évek családtámogatási rendszerét perverz családtámogatási rendszernek, és ezt mi ezért
