Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
1943 mezőgazdasági foglalkoztatotti részarány, legalábbis relatíve magas részarány nyilván a ciklikusságot növeli, habár azért ott is vannak korszerű üzemek ma már, akár a Transelektro gyára, tehát azért továbblépésre ott is van lehetőség. Ami az ingatlanok átadását, a honvédségi ingatlanok átadását illeti, itt több szempontot kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy nyilván nem lehet minden ingatlant automatikusan átadni az önkormányzatnak, mert esetleg a környezetszennyezés alól mentesíteni kell, bizonyos eszközöktől mentesíteni kell, tehát van egy ilyen probléma. Van egy másik dolog, amit szintén nem kell vagy nem érdemes elhallgatni, hiszen van olyan helyzet, amikor vállalkozói vagyonba adással és értékesítéssel nagyobb has znot hozhat a társadalom egészének. Ezt sem szabad kizárni. Ezt csak azért említem, mert nem lenne korrekt, ha most azt mondanám, hogy az önkormányzati vagyonba való átadással mindent el lehet intézni. Nem lehet. Ezt is mérlegelni kell, de általánosan, ha az ingatlanhasznosítás látható célja megfelel a település, a körzet érdekeinek, akkor ezt természetesen fontosnak tartjuk. Hadd mondjak egykét adatot. A kormány 2001 és 2003 között az állam vállalkozói vagyonából mintegy száz ingatlant adott át térítésmen tesen az önkormányzatoknak, és a közeljövőben pedig a kincstári vagyonból több mint ötven, összesen több száz hektár alapterületű volt honvédségi ingatlan lesz átadható. Ez egy nem régi kormánydöntés eredménye. Amit még szeretnék külön kiemelni, hogy a kor mány júniusban olyan döntést hozott, hogy ingyenes önkormányzati ingatlanjuttatás után a közeljövőben - tehát az eddigiek után a közeljövőben - ismét több száz ingatlant ingyenesen ad az önkormányzatok tulajdonába, és ezek között van sok honvédségi ingatla n is. Tehát nemcsak honvédségi ingatlanokról van szó, de most a kormány ezt kiemelten kezeli, és remélem, hogy így az önök problémája is meg fog oldódni. Azt pedig meg tudom ígérni, hogy erre külön oda fogok figyelni. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót öt percben. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A v ilágon valószínűsíthetően az Ormánság az egyedüli hely, ahol az iskolás gyermekek szorongva várják a hétvége, az iskolai szünetek, sőt a nyári vakációnak is a mielőbbi elmúltát, hogy újra iskolába járhassanak. Ennek a természetellenes diákmagatartásnak az egyedüli oka, hogy az iskolában rendszeres étkezéshez jutnak, amely rendszeres étkezésre sokuknál - a mélynyomorúságba került családok jövedelméből - már nem futja. Hogyan is futná, amikor az Ormánságban az átlagos munkanélküliségi mutató is megközelíti a 40 százalékot, de nem kevés azoknak a településeknek a száma, ahol a lakosság 80 százaléka segélyen tengődik. Sok családban mindkét szülő tartósan munkanélküli, ezek a családok kerültek önhibájukon kívül abba a helyzetbe, hogy gyermekeiknek már a napi tápl álékot sem képesek biztosítani. Elképzelhetjük, mennyit éhezik az az édesanya, aki a gyermekét sem tudja jóllakatni. A pedagógusokat a sírás környékezi, amikor a gyerekek az éhségtől legyengülve jönnek hétfőn reggel óvodába, iskolába. Alig egy hete, az éhe zés világnapján szomorúan és felelősségre sarkallóan emlékeztünk a harmadik világ éhezőire. Én a saját választókörzetem éhezőit is belefoglaltam az emléknapba, hiszen ők állnak hozzánk fizikailag is és felelősség szempontjából is a legközelebb. Elképesztő az a nyomorúságinfernó, amelyben a felnőttek már a gyermekeket sem tudják megóvni a legelemibb nélkülözéstől. Pedig még nincs is igazán hideg. Elképzelni is szörnyű, mi lesz minálunk az Ormánságban télen.
