Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Lengyel Zoltán (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Kinek lesz végül malaca?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
1822 önben a miniszteren? (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Felolvassa. Le van írva.) Bár tudja, az ön által osztott támogatások u tán ezen nem csodálkozom, mert az ön személyes keretéből, több száz milliós keretéből adott 25 milliót a Napkeltének, 20 milliót az ATVnek, 7 milliót a Hócipőnek, és még folytathatnám. Eközben kulturális programok, intézmények nem kaptak öntől támogatást ebből a keretből. Mellébeszél, mint mindig, mint ahogy a bizottsági ülésen is tette. (Zaj.) Történészi szakmáját fitogtatta, és a XVII. századi nádorokat sorolta fel. Tudja, miniszter úr, csak örülhetünk, hogy ön történész, mert akkor miről beszélt volna ilyen részletesen, ha nem történész, hanem, ne adj' isten!, urológus. Nem válaszolt, nem tudom elfogadni a válaszait. (Taps és derültség a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdeze m az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 180 igen, 136 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Lengyel Zo ltán (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Kinek lesz végül malaca?” címmel ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Lengyel Zoltán, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez: “Kinek l esz végül malaca?” címmel. Lengyel Zoltán képviselőt illeti a szó. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány hete ön azt ígérte a bizottsági meghallgatáson a mezőgazdaságból élőknek, hogy folytatni kívá nja azt az értékelvű tevékenységet, amit elkezdett. Valószínűnek tartom, hogy sok magyar gazda kiáltott fel ezt hallva: istenem, csak ezt ne! Ugyanis az agrártárca hiába próbálja sikertörténetként beállítani a mezőgazdaság elmúlt két évét, a valóság sajnál atos módon rácáfol erre. (14.50) Melyek azok a szomorú tények, amelyek ezt bizonyítják? Először is októbert írunk, és már megkezdődött több nemzeti támogatás leállítása, ami azt jelenti, hogy elfogyott a pénz. Ez azt jelenti, hogy a termelők nem képviselne k értéket a szocialista kormány számára? De van ennél rosszabb is. A biogazdálkodók támogatásáról mintha el is feledkeztek volna, ők ugyanis az idén még egyetlen fillért sem kaptak. Kérdezem én: a biogazdálkodók nem képviselnek értéket a szocialista kormán y számára? De az értékelvű szocialista agrárpolitika a sertéstartók életét is megkeseríti, azokét, akik a leginkább rászorulnának a hazai támogatásra. Ehelyett mit kapnak? A tárca tavaly törvénytelenül rendelt el támogatási stopot, ennek következtében több tenyésztő eleve milliós nagyságrendű veszteséggel indította az évet. Ők egyébként várhatóan beperlik ezért a minisztériumot. Az idei évben maga a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal lassította a jogos kifizetéseket, mindenféle adminisztratív kifogás sal. De már itt a legfrissebb és egyben legfelháborítóbb, sőt újabb jogtalanságot magában foglaló intézkedés is. Nevezetesen az, hogy jóval az év vége előtt a 2 ezer forintos egyedenkénti haszonállattartási támogatást is meg akarják vonni tőlük. Ez egy fe lháborító és jogtalan lépés, mert az ágazat veszteséges. Igen, miniszter úr, veszteséges. És miért mondom azt, hogy jogtalan? Két okból: egyrészt önök 3,6 millió sertésre vállaltak kötelezettséget, és igény esetén
