Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter:
1723 képviselőtársaim, hogy 2001ben, az önmagát konzervatívnak mondó kormány kormányzásának utolsó teljes évében mennyi volt a nyugdíjak átlagos értéke a rendsze rváltozást megelőző utolsó évhez, '89eshez képest? 18 százalékkal kevesebb; tizennyolc százalékkal kevesebb 2001ben, mint '89ben. Igaza van az önök pártelnökének, valóban rosszabbul éltek az emberek a rendszerváltás után, mint a rendszerváltáskor, külön ösen az önök kormányzásakor. A nyugdíjak például 18 százalékkal értek kevesebbet. A munkabérek, kedves képviselők, 10,6 százalékkal voltak átlagosan kevesebbek, mint '89ben. Tehettek volna másfajta politikát is - nem tették. Én belátom: nem jó azzal szemb esülni, hogy beszélünk nemzetről, beszélünk közös felelősségről, és nem csinálunk semmit, majd pedig, amikor valaki tesz, gúnyolódunk azon, hogy a miniszterelnök tesz egy egyébként pontatlan megjegyzést. Jobb ma az élet, mint volt 2001ben! Sajnos, nem elé ggé jó. Annyit tettünk, amennyit meg tudtunk tenni. Bár önök is ennyit tettek volna, képviselőtársaim! Így néz ki ez a grafika. (Felmutatja.) Így, ugye látják? Keressék meg a 2001hez tartozó számokat! Azt fogják látni, hogy a nyugdíjak 18 százalékkal keve sebbet érnek, mint '89ben. Ugye nyilván erről fognak beszélni a következőkben? Ugye azt fogják látni, hogy 10 százalékkal kevesebbet érnek a munkabérek, mint '89ben? Ugye erről fognak beszélni? És ugye látják ennek a grafikonnak a végét? Itt kell valahol lenni. (Ujjával rámutat a grafikon jobb oldalára.) És most mit látunk? Azt látjuk, hogy a nyugdíjak végre többet érnek, mint '89ben. (Taps az MSZP padsoraiból.) Nem az önök kormánya alatt, hanem a mi kormányunk alatt. A zöldet tessék figyelni! Azt láthat ják, hogy a reálbérek - pirossal - 15 százalékkal érnek többet, mint '89ben. Ugye látják? És azt látják, hogy a fogyasztás, a lakosság fogyasztása éppen egynegyedével haladja meg a '89es szintet. Kedves képviselők, tehették volna! Nem tették. Mi megtettü k. És tudják mit? Büszke vagyok rá. Büszke vagyok arra, hogy ennek az országnak olyan kormánya volt, aki nem beszélt a jólétről, hanem mert érte tenni. Annyit tett, amennyit közös jövedelmük megengedett. És jó, hogy megtette. Jó, hogy megtette!. És tudják mit? Ezt fogjuk tenni a következő tíz évben is. Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Csizmár Gábor miniszter úrnak. CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter : Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a családi életen keresztül a miniszterelnök úr bemutatta, szemléltette azokat a folyamatokat, amelyek bérben, ellátásban az elmúlt két esztendőben a megelőző négy esztendőhöz képest változások vo ltak. Én szeretnék arra kitérni, hogy a munkapiacon milyen változások voltak 2002 óta. A 2002es kormányváltás óta Magyarországon javult a munkaerőpiaci helyzet. Ezt nemcsak azért fontos leszögezni, mert vannak, akik az ellenkezőjét állítják, hanem azért is, mert romló foglalkoztatási helyzetben vettük át a kormányzást. 2001 végétől csökkent, méghozzá radikálisan a foglalkoztatás. 2001 negyedik negyedévében 50 ezer fővel kevesebb embernek volt munkája, állása, mint a megelőző időszakban volt. Mindezt 4 szá zalék környéki gazdasági növekedés mellett tetszettek produkálni annak idején. Az volt tehát a feladatunk, hogy megállítsuk és megfordítsuk a romló tendenciát. Ez 2002 végére sikerült, méghozzá gyorsuló szerkezetváltás mellett. A kormányváltást követő évet gyors foglalkoztatásbővülés és gazdasági aktivitás, élénkülés jellemezte. A foglalkoztatottak számának dinamikus növekedése mindenekelőtt a szolgáltatási szférában, annak is állami részében következett be, mely visszavezethető egyrészt a közszférát érintő bérkorrekcióra, melynek eredményeként egyes területeken mérséklődött az évek óta jellemző munkaerőhiány, másrészt az európai uniós csatlakozás által elvárt intézményfejlesztésekre. 2004 első félévében a közigazgatásban már mérséklődés volt tapasztalható. A foglalkoztatási struktúra kedvező irányú változása, hogy az öt főnél nagyobb létszámot foglalkoztató szervezeteknél
