Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - Mentelmi ügyről - Frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
171 megkövetni a társadalmat azért, ha valaki ebben az ügyben hibázott, rossz helyen vett rés zt valamilyen rendezvényen, és elmulasztott ezért elnézést kérni a társadalomtól. (Pokorni Zoltán a fejét ingatja. - Zaj a Fidesz soraiban.) S végezetül, kedves képviselőtársaim, az én számomra riasztóak, gyűlöletesek és elítélendőek ezek az ordas eszmék. A minap középiskolás gyerekekkel találkoztam, ahol engem az aktuálpolitikai kérdésekről faggattak, és faggattak erről is. Megmondom önöknek őszintén, hogy engem nagyon bántott és zavart, és nagyon rosszul éreztem magam, hogy ezek a gyerekek milyen kérdések et tettek föl, mit tudnak és mit nem tudnak. A felelősségünk tehát szélesebb. Azt gondolom, családanyáknak, családapáknak, szülőknek, pedagógusoknak és politikusoknak közös a felelőssége abban, hogy ezek a gyerekek egyenes és világos mondatokkal értesüljen ek arról, hogy mi ezt elítéljük, hogy mik az értékeink, amiket követni akarunk, és mi az, amit valamennyien közösen elítélünk. Ez most, azt gondolom, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének a felelőssége. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) (13.50) EL NÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal frakcióvezetőhelyettes úr, a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjából, “Stabil és nagy a jólét - mondja Gyurcsány Fe renc miniszter” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. ROGÁN ANTAL (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára főként idősebb szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim jól ismerik a Rákosiko rszakból szóló anekdotákat. Így nem az ő kedvükért, hanem a fiatalabbakért fogok felmelegíteni egyet. Így hangzik: Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? - viccelődik a parasztokkal Rákosi Mátyás. Jól vagyunk! Jól vagyunk! - viccelődnek a parasztok. Ha ennek egy mai verzióját akarnánk megfogalmazni, akkor így fogalmaznék: Stabil és nagy a jólét - viccelődött egy héttel ezelőtt a parlamentben Gyurcsány Ferenc miniszter úr. Mi az, hogy! Nagyon is! - viccelődnének az emberek, ha a Házszabály módot adna rá, tisztelt minis zter úr. (Derültség és taps a Fidesz soraiban.) Ami a tényeket illeti, mert azt gondolom, ha a jólétről beszélünk, akkor talán érdemes az egyszeri, bérből és fizetésből élő ember szemével nézni, viszonylag egyszerűen megvonhatjuk ezeknek a tényeknek a mérl egét az elmúlt két esztendőből. 2002ben 39 forint/köbméter volt a gáz ára, 2004ben 56 forint 20 fillér - 44 százalékkal emelték meg. (Dr. Áder János: Ez ám a jólét!) 2002ben Budapesten a lakossági víz- és csatornadíjak 254 forint/köbméterre rúgtak, 2004ben 330 forint/köbméterre rúgtak - 30 százalékkal emelték meg két esztendő alatt. 2002ben a villamos energia ára kilowattórára vetítve 24 forint 60 fillér volt, ma 32 forint 10 fillér - 30 százalékkal emelték meg két esztendő leforgása alatt. A lakossági távhőszolgáltatás ára 2002ben Budapesten 34 forint 40 fillér/légköbméter volt, 2004 októberétől 41 forint 40 fillér/légköbméter lesz, azaz több mint 20 százalékkal emelték meg. Mindehhez természetesen hozzátehetnénk még úgynevezett makroadatokat is. A KS H számításai szerint 470 ezer gyermekes család él ma Magyarországon a minimálisan elfogadható egy főre eső jövedelem alatt. És ugyancsak ezen adatbázisok alapján kalkulálható azon emberek száma is, akik a KSH által számított létminimum alatt élnek Magyaror szágon. Ez az össznépességnek közel 30 százaléka, azaz majdnem 3 millió ember, tisztelt miniszter úr. Azt gondolom, ezek a számok önmagukban beszélnek egy jólétről. Persze, azt is hozzátehetjük, hogy egy egyszerű háziasszony, legyen az idős vagy fiatal, po nt az előbb elmondott árak alapján ma nehezebben jön ki a családi büdzséből, mint két évvel ezelőtt. Ezen a bizonyos kétéves úton, ami idáig vezetett, Medgyessy Péter miniszterelnök mellett Gyurcsány Ferenc stratégiai - és nem is annyira titkos, de mindenk éppen fontos - főtanácsadó volt. Milyen tanácsokat adott ön a miniszterelnök úrnak, tisztelt miniszter úr? Mert azt, ugye, még önök
