Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
1574 teljesíteni kell, mert szennyeznek, és azt gondolom, hogy ezzel le is rendeztük, hiszen ezt jelenti a “szennyező fize ss” elve. Hogy egyszerű, átlátható és igazságos legyen, az pedig minden törvénnyel szemben követelmény, ezt pedig nem szükséges külön kiemelni. Tisztelt államtitkár úr, ugyanis ön van most itt, ön képviseli a tárcát, a csomagolóanyagok új százalékos díjnöv ekedése sem igaz. Miért nem igaz? Nem tudom, hogyan számolták ki és hogy jön ki, tudniillik egyes termékekre, a kevésbé környezetszennyezőkre 32 százalék jut, míg a veszélyesebb anyagokra és a nagyobb tételekre csak 16 százalék. Tessék mondani, hol itt az igazság? Az pedig egészen érdekes gondolatokat indít el az emberben, hogy, mondjuk, az alumínium mint csomagolóanyag éppen olyan alacsony mértékben emelkedik - 16,8 százalékkal , mint a papír, a fa és a természetes alapú textil. Két rövid kérdés merül itt fel: ugye, nem egyforma a keletkezett termékek hatása a környezetre, és az előállításuk során melyiknél keletkezik inkább veszélyes hulladék? Az sem mellékes, ha feltesszük azt a kérdést, hogy vajon ki érdekelt itt a Házban az alumíniumiparban, és ennek v ane összefüggése a termékdíjtételben az alacsony összeg vonatkozásában; mint ahogy a műanyag, a kiemelten veszélyes társított és az egyéb csomagolóanyag is szerény, 19,6 százalék körüli emelésben részesül. Ezzel szemben, láss csodát, a betétdíjrendszerből kimaradó többször használatos üveg megkapta a maga 32 százalékát, amiből aztán lesz is bevétel, hiszen sok fogy, nehéz, és mivel nincs darabáras rendszer, így továbbra is eldobjuk, terhelve ezzel a környezetet, direkt és indirekt az előállítás során is. E közben például az alumínium magában, és mint a társítás fő összetevője is hihetetlen piaci előnybe kerül, hadd gyűljenek a szeméthegyek fő összetevői, a dobozok. Arról nem is beszélve, hogy ha ötször akkora lenne a termékdíj, mondjuk, az alumínium esetében , mint az üvegre, még mindig az alumíniumcsomagolással járnának jobban, mert tömegénél fogva egységnyi becsomagolt anyaghoz jóval kisebb tömeg kell, mint az üveg esetén. A “szennyező fizess” elve helyett önök bevezetik: szennyező, légy ügyes, és előnyre te hetsz szert, és majd az hozza helyre a keletkezett környezetszennyezést, aki ebben a kérdésben a legkevésbé vett részt. Ha még nem mondtam volna, az alumínium előállításának az egyik legveszélyesebb mellékterméke, és ami a legnagyobb környezetszennyezést o kozza, az a vörös iszap, mivel nem lehet vele mit kezdeni a későbbiek során. Vajon ennek tudatában ilyen előnyben kelle részesíteni az alumíniumot mint csomagolóanyagot? Érdemes röviden foglalkozni a többi termékdíjköteles termékkel is. Ezek közül érdekes , hogy kimarad az üzemanyag, nem tudni, hogy vajon miért. Kormánypárti képviselőtársaim is feltették ezt a kérdést. Az egyik legnagyobb szennyező forrás, a keletkezett károkat így is helyre kell majd állítani, csak most nem azok terhére történik, akik a sz ennyezést, a környezetterhelést okozták, hanem mindannyiunk pénzéből. Ismét ennyit a “szennyező fizess” és a fenntarthatóság elvéről. Persze, azt is meg lehet kérdezni, hogy vajon miért maradt változatlan áron a kenőolaj termékdíja, ha a csomagolóanyagokná l több mint 20 százalék emelés is történt, például az üvegnél. Az akkumulátoroknál ismét jelentkezik egy elvtelenség. Mivel lehet magyarázni, hogy egyetlen termék akkumulátorát, nevezetesen a mobiltelefonokról van szó, négyszer akkora termékdíj terheli, mi nt a többi akkumulátort? Ennyivel veszélyesebbek ezek a termékek? Vagy éppen ezzel lehet jól aratni, keresni, mert mobiltelefonja már mindenkinek van, és hála a kiváló termékeknek, egy, maximum két év alatt le is kell cserélni a készülékeket. Miért nem azo n gondolkodunk, hogy miként lehetne visszaváltani és újrahasznosítani ahelyett, hogy jó pénzt keres rajta az állam, de ettől a probléma még megmarad. A következő kedvezményezett a reklámhordozó papír. Mire ez az alacsony díj, és vajon miért nem emelkedik l egalább akkora mértékben, mint a csomagolóanyag? Ha ugyanis valami nem létszükséglet, akkor a reklámhordozó papír biztosan nem az. Ismét ennyit az elvekről, és azok terheléséről, akik szennyeznek, de jelen esetben ez még a fogyasztást sem befolyásolja.
