Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
1573 egyet is értünk azzal a megjegyzéssel, amit talán Orosz Sándor képviselőtársunktól hallottunk, hogy ezt valahol máshol kellene szabályozni. De itt a záró- és átmeneti rendelkezéseknél... - hogy hatályát veszti a VII. feje zet, amely a hatályos törvényben részletesen leírja, hogy termékdíjat kell fizetni a hígítók és oldószerek után, a termékdíj alapja a hígítók és oldószerek tömege, a termékdíj tételeit és számításának módját a 7. számú melléklet tartalmazza. Külön jogszabá lyban meghatározott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) feltételekkel és mértékig a szerves vegyipari gyártó visszaigényelheti a termékdíjköteles hígítókat és oldószereket. Tehát még egyszer szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne menjünk el emellett. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz, tízperces időkeretben. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat tárgyalás a kapcsán, ami, mint tudjuk, a környezetvédelmi termékdíjakról kellene hogy szóljon, igaz az a régi magyar mondás, mely szerint a fejétől bűzlik a hal, mélyen igaz ez a bölcsesség, és visszaadja azt, amit a kormány el kíván követni e törvényjavaslat tárgya lása kapcsán. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy duplán a fejétől bűzlik a hal, egyrészt magától a környezetvédelmi tárcától, másrészt a kormánytól, az egész kormány hozzáállásától a hulladékgazdálkodáshoz, illetve a termékdíjhoz. Eleve hibás az a megközelítés, amit már említettem, hogy a modern világ tiszta. Ugyanakkor itt megemlíti, hogy mi modern ország szeretnénk lenni, tehát akkor gyakorlatilag még nem vagyunk modernek, ez egy picit a lekicsinylésünk is, ha úgy tetszik. De azt gondolom, hogy légvárat lehet építeni, ha azt gondoljuk, hogy azt a modernséget elérjük, amit az előbb már említettem, ha elérjük az Amerikai Egyesült Államok szintjét, és akkor a szemét, a hulladék megduplázódik vagy megháromszorozódik. Azt gondolom, hogy ez a modernség nekünk talán m ost éppen nem hiányozna, és nem hiszem, hogy a modernségnek ebben kellene kifejeződnie. De modern világ lehete az, igen tisztelt képviselőtársaim - tehetjük fel a kérdést , ahol a “dobd el” szemlélet uralkodik? Sajnálatos módon ez nemcsak a szemétre, a h ulladékra érvényes, hanem adott esetben érvényes az emberi életre is. Tehát azt gondolom, hogy amíg ez a szemlélet uralkodik, és amíg olyan törvényjavaslat jön be, mint a mostani, amelyik a “dobd el” szemléletet erősíti, addig nem hiszem, hogy a modern tár sadalom felé megyünk, vagy ha ez a modernitás jellemzője, akkor bocsánat, de én ebből nem nagyon kérnék. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már említettem, a néhány soros környezetvédelmi programból - én rémálomnak vagy rémképeknek nevezném azt, ami a kormán yprogramban volt - két sor, két mondat kitűnik, ami igazából szimpatikus és támogatható is, ez a “szennyező fizess” elve és a fenntarthatóság. Csak, igen tisztelt képviselőtársaim, ez a mostani termékdíjmódosítás mindennek nevezhető, csak annak nem, hogy egy modern világot építünk, illetve annak egy fontos eszköze, lépcsője, módszere lenne, és valahogy köszönő viszonyban lenne a “szennyező fizess” elvével, illetve a fenntartható fejlődéssel. Ehelyett lobbiérdekeket szolgál, és bizonyos piaci szereplőket el őnyben részesít, másokat viszont, akik fontos szerepet töltenének be a modern világ kiépítésében, és a “szennyező fizess” gyakorlati elvének az építésében - így a visszaváltós rendszer, a természetbarát, lebomló természetes csomagolóanyagok preferálása és még sorolhatnám a többit is , háttérbe szorít vagy lehetetlen helyzetbe hoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a konkrét javaslatot illeti a bevezetés után, a kiemelések és aránytalanságok miatt nem felel meg - ahogy már említettem - a sokat hangoztatott “sz ennyező fizess” és a fenntarthatóság elvének, helyette azt lehet mondani, hogy egyesek helyett ismét fizetnek azok, akik kevésbé tudták érdekeiket érvényesíteni. Azt is nehezen lehet érteni, hogy a célok között azt emeli ki az előterjesztő, hogy segítse el ő a szereplőket a környezetvédelmi előírások teljesítésében. Ez érdekes, mert mintha éppen ez a törvény írna elő kötelezettségeket. Ezeket
