Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
1571 Az MDF mel lett több szakmai szervezet is sürgette az úgynevezett elektronikus zöld törvény megalkotását. Ezért márciusban - több mint fél évvel ezelőtt - Ékes József képviselőtársammal együtt elkészítettük, benyújtottuk a törvényjavaslatot, beleépítve az informatika i és környezetvédelmi szervezetek javaslatait is. A parlament informatikai és távközlési bizottsága úgy határozott, hogy támogatja a törvényjavaslat tárgysorozatbavételét. A törvényjavaslat alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme lett vol na az elektromos vagy elektronikus készülékekről való megfelelő gondoskodás által, az elektromos vagy elektronikai hulladékok csökkentése, az elektromos és elektronikai hulladékok újrahasználatának, újrahasznosításának, valamint hasznosításának más formái, a fennmaradó kezelendő elektromos és elektronikai hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentésével, az elektromos vagy elektronikai készülékek gyártóinak, forgalmazóinak és felhasználóinak, valamint közvetlenül az elektromos és elektronikai hulla dékokkal foglalkozó környezetvédelmi teljesítmények fokozása. A törvényjavaslat szövege a mai napig letölthető a www.pettkoandras.hu weboldalról. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénynek haladéktalanul meg kellett volna születnie. Ehelyett mi történt? A kor mány rendeletben próbált meg eleget tenni uniós kötelezettségünknek. Erre is majdnem kéthónapos késéssel, az uniós határidő lejárta után került sor. A kormányzat késlekedése miatt hazánknak két tagországhoz, Görögországhoz és Írországhoz hasonlóan haladéko t kellett kérnie az uniós direktívák hazai hatályba léptetésére. Ez azonban nem adhat okot a politikusoknak és a hatósági szakembereknek a szükséges intézkedések további halogatására, mert feltartóztathatatlanul ketyeg az ehulladékbomba. Tisztelt Képvisel őtársaim! Ahhoz, hogy helyesen tudjunk dönteni a benyújtott törvényjavaslatról, még pár gondolatot szeretnék elmondani. Az ország felelős politikusainak, környezetünkért felelős szakembereinek fel kell mérni azt, hogy mekkora, veszélyesnek tekinthető hulla dékheggyel kell megbirkóznia a hazai környezetvédelemnek, ha ki kívánja védeni az elektronikus eszközök használatában bekövetkezett gyors változások környezetünket terhelő következményeit. A kérdésre csak két feladat megoldása árán lehet válaszolni: mennyi elektromosáruhulladék keletkezik a termelő szektorban és az államigazgatásban; mennyi elektromosáruhulladék keletkezik a lakosság napi fogyasztásában? Az első kérdés megválaszolása elkerülhetetlen a környezetvédelem szempontjából, mivel a termelésben és a költségvetési szférában széleskörűen használnak olyan nagy teljesítményű gépeket és számítástechnikai eszközöket, amelyeket a lakosság nem használ. Ugyanakkor ennek a veszélyes hulladéktömegnek egy jelentős része már ellenőrzött módon kerül továbbfeldol gozásra, azaz nem keveredik el a többi hulladék között, ahogy ez a lakosságtól származó hulladék és szemét körében ma már sajnos általánossá vált. Egy külön elemzést igényelne a nem lakossági körből származó kiselejtezett elektromos eszközök későbbi sorsa, hiszen ebben a szférában is a könyvelőgépek, alaplapok, monitorok, röntgenkészülékek és egyéb orvosi készülékek, program alapján vezérelt esztergapadok, beléptető rendszerek, térfigyelő rendszerek és egyéb biztonsági berendezések tízezreit selejtezik ki é vente. Ennek a számításnak a továbbiakban csak annak a kérdésnek a megválaszolása a feladata, hogy mennyi elektromosáruhulladék keletkezik a lakosság napi fogyasztásában. Az adatok tehát nem tartalmazzák a lakosságon kívüli szférában, így például a gazdál kodó szervezeteknél, az államigazgatási, oktatási, művelődési és egészségügyi intézményeknél vagy a honvédségnél használt elektromos eszközöket. A múlt század '70es, '80as éveiben a statisztika választ tudott adni olyan kérdésekre, hogy a belkereskedelem üzlethálózatában hány villamos tűzhelyet, vízmelegítőt, hűtőszekrényt vagy mosógépet adtak el egyegy évben. Az akkori vásárlási adatokból következtetni lehetett arra is, hogy egy tartósnak tekintett háztartási gép hány évig szolgál egyegy háztartást. Az akkor kevésbé korszerű, de emiatt kevésbé bonyolult, kisebb meghibásodási eséllyel működő háztartási gépek tartósabbak voltak a maiaknál, nagy többségük több mint tíz évig működőképes volt.
