Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
1562 Ettől félünk mi. Lehet, hogy a kormánypárti képviselőtársaim ettől nem félnek, és az a közös cél, hogy a szeméthegyek csökkenjenek, az a közös cél, hogy az embereket minél jobban környezettudatos életmódra tudjuk átállítani , az iskolákban már ez megtörténjen, ez a cél nem tud megvalósulni. Itt mondanám Gusztos Péter képviselőtársamnak, hiszen a Szabad Demokraták Szövetsége adta az előző és a jelenlegi környezetvédelmi minisztert is, az előző környezetvédelmi miniszter asszon ynak volt egy nagy budapesti rendezvényen egy bejelentése, hogy két évvel ezelőtt karácsonykor lesz a mobiltelefonakkumulátorokra egy nagy begyűjtési akció. Ebből semmi sem valósult meg. Azt tudom mondani, hogy a tárca ebben a két évben az elektronikus hu lladékok tekintetében csak PRtevékenységet folytat, csak reklámozza önmagát, és semmiféle pozitív dolog nem történt. Ugyanez van a műanyag palackok esetében is. A miniszter úr különböző PRrendezvényeken megjelent, nagyon szépen szerepelt a tévében, a rád ióban, de be kell látni azt, hogy a benyújtott javaslat ennek a tevékenységnek nem felel meg. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kettőperces fölszólalásra következik Devánszkiné dr. Molnár Katalin, a Szocialista Párt képviselője. DEVÁ NSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. A költségvetés és a befolyó összegek összefüggéséről szeretnék beszélni. Meggyőződésem, hogy a hulladékkezelés, egyáltalán a hulladékgazdálkodás az egyik - ahogy a környezetvédelem általában, de a hulladékgazdálkodás az egyik - legpénzéhesebb ágazat. Erre egy országnak, amely csatlakozott az Európai Unióhoz, és be akarja tartani az EUcsatlakozással és az EUtagsággal járó kötelezettségeit, azoknak meg akar felelni, költeni kell. Az más kérdés, h ogy vajon milyen mértékben kell ebben a költésben számítani azokra, akik a hulladékot termelik, akik a hulladék mennyiségének meghatározásához hozzájárulnak. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy helyes lenne az a gondolat, ha csak és kizárólag azokat a pénze szközöket fordítaná az állam a hulladékkezelésre, amelyek e területen környezetterhelési díjban, termékdíjban, egyebekben befolynak, mert ebben az esetben nem tudná a Magyar Köztársaság teljesíteni az EUtagsággal járó követelményeket. Az egy más kérdés, h ogy lehet olyan megoldás, hogy olyan költségvetési törvény készüljön, amelyben egyértelműen biztosítja, hogy ez az összeg erre folyjék, de nem csak ez az összeg, mert mindig az a veszély, hogy ha azt mondjuk, hogy itt van a környezetterhelési díj, termékdí j, egyebek, ezt ráfordítjuk erre a területre, és utána elfeledkezünk arról, hogy egyéb kötelezettségeink is vannak. Tehát nagyon óvatosan bánjunk ezzel a felvetéssel, hajlandók vagyunk erről tárgyalni, gondolom én. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces fölszólalásra következik Latorcai János, a Fidesz képviselője. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon érdekes megfogalmazást tett Horváth Ján os képviselő úr, aki a felvilágosult önérdekre hivatkozott, ami, úgy gondolom, egy nagyon fontos hivatkozás, utalva a Font Sándor úr által hozott, már történelminek tekinthető példára, erre a horvátországi betétdíjra. Úgy gondolom, hogy valóban így van, te hát rendkívül fontos ahhoz, hogy a szeméthegyek ne nőjenek, hogy valamilyen formában a szemét terjedésének határt szabjunk, hogy egy felvilágosult önérdek is kapcsolódjon hozzá, de úgy gondolom, nem véletlenül hangsúlyoztuk többen, Orosz Sándor képviselőtá rsam is a környezettudatos gondolkodást.
