Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1551 Azonban ez a vita minden bizonnyal nem ezekről a pontokról marad majd meg az emlékezetünkben, ezért ha megengedik nekem a tisztelt képviselő hölgyek és urak, akkor arról a pontjáról beszélnék a törvényjavaslatnak, amely - ahogy korábban itt elhangzott - nincs is ugyan benne, de mégis a legfontosabb része. Ez pedig ez a bizonyos darabalapú termékdíj. Ezzel kapcsolatban fontos elmondan i azt, hogy az eddigi szabályozások legnagyobb hibája, legnagyobb hiányossága az volt, hogy nem tartalmaztak ösztönzést a hulladék keletkezésének megelőzése és a csomagolások újrahasznosítása, újrahasználata érdekében, sőt esetenként kifejezetten gátolták a visszaváltható csomagolások fennmaradását is. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy nem ez az, amit folytatnunk kellene. Az újratölthető csomagolások piaci arányának növelése egyes piaci szegmensekben, mint például a tejipar vagy a gyümölcslégyártás - zárójelben jegyzem meg, vannak olyan zöldek, akik ezeken a területeken is, nemcsak a műanyag palackok és az üveg területén, hanem a dobozok területén is erőteljesen szorgalmazzák a darabalapú termékdíj megjelenését , tehát egy ilyen jellegű változtatás , ami adott esetben később erre a területre is ki tud terjedni, az újratölthető csomagolások piaci arányának növelésével ez a fajta, ha úgy tetszik, kultúra megjelenése újra a magyar piacon egy alternatív, hulladékszegény fogyasztási kultúra lehetőségét kí nálja. Tegyük hozzá, hogy mindez nem idegen a magyar fogyasztói szokásoktól és a magyar gazdasági kultúrától, hiszen - valószínűleg az egyik legfiatalabb képviselő vagyok, aki itt jelen pillanatban a Házban ebben a vitában részt vesz, de még én is nagyon j ól emlékszem arra - mindennek, amit szorgalmazunk, a visszaválthatóságnak, a betétdíjas rendszernek sokkal szélesebb körben, mélyen kialakult fogyasztói szokásai voltak ebben az országban, amihez hasznos lenne visszatérni. Sokat beszélünk “a szennyező fize t” elvéről, arról, hogy ez egy általános gazdasági elvként is jelenjen meg, hogy a zöldek által nagyon fontosnak tartott “szennyező fizet” alapelve a gazdasági szabályozórendszerbe beépüljön, és a környezetvédelmi szempontok figyelembevétele úgy általánoss ágban is erősebb legyen a gazdasági szabályozórendszerben. Itt ez a történet kiváló alkalom arra, hogy ilyen jellegű változtatások irányába tegyünk lépéseket. Többen elmondták már, és bizonyára többen el fogják még mondani ebben a vitában, hogy az egyébkén t is növekedő csomagolási hulladékon belül meglehetősen nagy volument képviselnek az italok csomagolásai, ezek a bizonyos palackok és dobozok. Ehhez egyértelműen hozzájárul a visszaváltási betétdíjrendszerek visszaszorulása, egyes területeken teljes eltűné se. A keletkező hulladék mennyiségének csökkentését és a visszaváltási rendszerek erősítését szolgálhatná - és reméljük, hogy fogja szolgálni - az italok csomagolására bevezetendő darabalapú díjtétel. Ami - ahogy itt elhangzott a vitában - az előttünk fekv ő javaslatban nem szerepel, de ahogy ezt Orosz Sándor elmondta, erre irányuló módosító javaslatokat be fognak nyújtani szocialista és szabad demokrata képviselők közösen. Érdemes néhány szót váltani arról - hiszen TuriKovács Béla is utalt arra, hogy ez eg y komoly gazdasági vita is egyben , hogy hogyan néz ki mindez a gazdaság szempontjából. A környezetvédők álláspontja szerint a többutas csomagolás alkalmazása az ő gazdasági számításaik szerint kisebb költséggel jár, hiszen ily módon kiváltható új palacko k, dobozok ára esik ki ebből a rendszerből. Ezzel a költségcsökkentési lehetőséggel a látottak szerint a gyártás és a kereskedelem azért nem él nagyobb mértékben, mert ehhez az ösztönzési rendszer hiányzik, hiszen a mai részleges szabályozás és a betétdíjr endszerek fokozatos szétesése miatt ez nem tud érvényesülni. Tegyük hozzá azt is, hogy a gyártási és kereskedelmi kultúrában is, nemcsak a fogyasztói kultúrában létezik mindannak a hagyománya Magyarországon is, amelyet most valamennyien szeretnénk újra lát ni. Ahogy ez már a nyilvánosság előtt is megjelent, a darabalapú díjszámítás ezen számítások alapján jelentős többletköltséget nem jelent a gyártók számára. Legfeljebb mindez kézzelfoghatóbb, erőteljesebb ösztönzést jelent a mentességi feltételek teljesíté sére. (Vincze László elfoglalja jegyzői helyét.)
