Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1552 Elhangzott itt az, hogy európai uniós kötelezettsége is van Magyarországnak ezen a területen. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy ez az európai uniós kötelezettség Magyarországot, a Magyar Köztársaságot terheli, nem pedig az egyes gyártókat, nem pedig az importőröket, a kereskedőket. Magyarországnak feladata az, hogy ezt a szintet, ezt a vállalást tudja teljesíteni; nemcsak azért, mert ez egy nemzetközi elkötelezettségeinkből fakadó hazai kötelezettség, hanem egész egyszerűen azért, mert ha ezt Magyarország megteszi, akkor jobb lesz ebben az országban élni, akkor egy tisztább Magyarország lehet mindennek a végeredménye. Ismert adat, hogy Magyarországon évente mintegy 800 ezer tonna csomagolási hulladék ké pződik. Ahogy az előbb említettem, ezen belül elég nagy arányban növekszik kifejezetten például a műanyag palackok aránya. A csomagolási hulladékok mennyisége nem tavalytól és nem két éve, hanem évtizedek óta nő, a hulladékképződés évi 23 százalékos növek edésének az egyik legfőbb eleme ez a tétel. (14.10) A visszaváltási lehetőségek megszűnésével a lakosságnál, a fogyasztóknál a jelzett mérték többszörösét jelentő hulladéktérfogat megjelenése látható és várható a továbbiakban is, hogyha itt nem történik vá ltozás. Hiszen megtörtént az, hogy az újratölthető csomagolások eldobóval történő felváltása elsősorban - ahogy látjuk ezt a folyamatot - a merev falú, terjedelmes csomagolásokra jellemző. Ezen csomagolások kizárólagossá válása megfosztja a lakosságot a sz abad választás lehetőségétől, és teljes mértékben - ahogy ez itt korábban elhangzott - ráhárítja a hulladékkezelés költségeit, vagyis nem érvényesül „a szennyező fizet” elve. A nagy tömegű eldobóflakonok, dobozok külön gyűjtésének igénye mindemellett jele ntős mértékben növeli a szelektív hulladékgyűjtő rendszerek kapacitásigényét és a szelektív gyűjtőedények számát. Ez is fontos gazdasági szempont. Az eldobócsomagolások kizárólagossá válása természetesen eminens érdeke a csomagolóiparnak, hiszen ily módon több tízszer annyi csomagolóeszközt lehet piacra dobni és ezeket értékesíteni. Természetesen ezt a vásárlók több tízszer fizetik meg, valamennyi vásárlás alkalmával. Magam - és nyugodtan mondhatom azt, hogy nem vagyok ezzel egyedül - egyetértek a környezet védőknek azon érvével, mely szerint a csomagolóeszközök újrahasználata - ahogy az egyébként a Hulladék Munkaszövetség által, azt gondolom, valamennyi képviselőhöz eljuttatott levélben is áll , a drága beruházási költség mellett létrehozott környezetkímélő , zárt rendszerű mosóberendezések használata mellett is olcsóbb megoldás hosszú távon, mint az eldobómegoldások. Idéznék még ebből a levélből. “Ekkor még nem is beszéltünk a két rendszer nyersanyag- és energiaigényében fennálló különbségekről. Az a sokszor hangoztatott érv, hogy újrahasználat esetén a göngyölegeket vissza is kell szállítani, gyenge lábakon áll, ugyanis az eldobórendszer mellett saját eszköz- és járműparkkal rendelkező szelektív gyűjtés kell, ami még drágább megoldás. Igaz, ezt részben nem a termelő, hanem a lakosság fogja megfizetni.” S még néhány megfontolandó mondat a Hulladék Munkaszövetség leveléből. “A környezetvédők nem követelnek kizárólagosságot a visszaváltható csomagolásoknál, de nem tartjuk elfogadhatónak, hogy csak eldobócsomagol ások létezzenek. Környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi érdek és a fenntartható gazdálkodás kialakítását szolgálja ugyanis, hogy végre legyen választási lehetőség a kényelmes, de drágább eldobó, és az odafigyelést, kezelést igénylő visszaváltható megoldások k özött.” Kiemelném ezen gondolatsorból azt az elemet, hogy itt senki nem egy diszkriminatív gazdasági szabályozást szeretne, hanem csak megszüntetni a jelenlegi monopolhelyzetet, és a választás, a piaci verseny lehetőségét kínálni több lehetséges megoldás k özött. Elhangzott Kis Zoltán képviselő úr és mások szájából is az a nagyon fontos tény, hogy hulladékgazdálkodási prioritásaink között első helyen a hulladék mennyiségének csökkentése szerepel, második helyen az újrahasznosítása, és csak ezután következik a megsemmisítés. Azt gondolom, hogy ha ezt komolyan vesszük, akkor mindenképpen el kell majd mozdulnunk az eredeti
