Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások különadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1499 az ember sokszor rákényszerül egy vitában a parlamentben , tehát ami pénzt abból húzok, hogy az általam nyújtott hitel után magasabb kamatot húzok, kérek, követelek, fizettetek meg az állampolgárokkal, mint amennyit az általam kötött más jogügyletekben kifizetek. Ez egy tiszta haszon, és ennek egy részére mondja azt a törvényjavaslat, hogy ez szerepeljen a költségvetésben helyes, jó célok felha sználása érdekében. A költségvetésben ennek az adónak az alkalmazásával megnyílik 30 milliárdnyi forrás olyan célok felhasználására, ami azoknak az állampolgároknak az érdekében, azon gazdasági társaságok érdekében történik meg, akiknek a terhére ez a mért éktelen kamatmarzs, nyereség a bankoknál létrejött. Ez egy objektív szám. Tehát a történet hasznossága, indokoltsága, különösen a gazdaságpolitikai intézkedésekre hivatkozva, azt hiszem, helyes. Önmagában egy ilyen típusú intézkedés - és azért kezdtem ezze l - alkotmányosságával nincs problémám, tehát ez jogtechnikailag nagy valószínűséggel megfelelő, kiszámíthatóságot, bizalmat, előretekintést illetően megkérdőjelezhető, de csak akkor kérdőjelezhető meg, ha a gazdaságpolitikai környezettől, az alapoktól elr ugaszkodóan olyan intézkedések történnek - és most ne menjünk bele a fiskális és monetáris intézkedések egymással való ütközésébe , amelyek igenis lehetővé teszik ezeknek a pénzintézeteknek ezt a fajta nyereségét kialakulni. De ne felejtsünk el még néhány kérdést. Nem csak arról van szó, hogy hitelkamat, illetve betéti kamat; nézzük meg ezeket a betéti kamatokat. Valamennyien tudjuk, hogy például a vállalkozók pénzforgalmi számláján, tehát ezen a letéten, a lakossági folyószámlán, amelyek nem lekötöttek, m ert jellemző módon látra szólóak ezek a betétek, illetve folyószámlák, nevetséges mértékű kamatokat fizetnek a betevőknek, ugyanakkor a bankok az általuk kihelyezett pénzek után ennek a többszörösét érik el kamatban. Hogy lehet csökkenteni ezt az adóalapot például a bankok részéről? Úgy, hogy ezt a kamatollót szűkítik. Kinek az érdekében szűkítik? Két okból: egyrészt alacsonyabb adót kell fizetniük, másfelől pedig látra szóló betéteknél, gépkocsilízingnél vagy hitelezésnél, lakáshiteleknél, vállalkozói pénz forgalmi számláknál, lakossági folyószámláknál, nem mondom, hogy tűrhetetlen, mert üzletpolitikai döntés, de végül is nevetségesen alacsony mértékű letéti kamatok növelésére sor kerülhet, és akkor csökken a fizetendő adó. Tehá t azt gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági, politikai környezetben a dolog igazságosságát tekintve nehezen hozhatók fel érvek egy ilyenfajta intézkedéssel szemben, és amikor azt mondom, hogy támogatjuk, támogatjuk azért, mert a költségvetésnek segítséget n yújt, de mi a magunk részéről nem tekintjük rendszerjellegűnek semmi esetre sem; vizsgáltuk a dolog alkotmányjogi vonatkozását és nem volt olyan aggályunk, hogy ez komolyan kockára tenné az alkotmányossági vizsgálat eredményességét. Igen, bevalljuk azt, ho gy ez egy költségvetést segítő intézkedés, átmeneti intézkedés, és azért van erre mód, mert olyan gazdasági, politikai környezetben működnek a bankok, lízingcégek, hitelintézetek, amelyeknek ezek a gazdaságpolitikai környezetek, kormányzati és nemzeti bank i intézkedések lehetővé tették egy olyan típusú rendkívüli eredmény létrejöttét, amely bizonyos részének elvonásával helyes, ha részt vesznek a költségvetés kiadási oldalának finanszírozásában. (9.50) Még annyit, hogy a veszteségekre történő hivatkozásnál a bevétel, kiadás, kamatot illetően kifizetett, húzott kamatkülönbözet az adó alapja. Viszont ez ráfordításként számolandó el, tehát a költségek között elszámolandó; ahol veszteség keletkezik, ott értelemszerűen nincs adófizetési kötelezettség, tehát a tör ténet vagy a társasági nyereségadó oldalon vagy eleve ennek a rendkívüli adónak az alapjánál megszűnik. Tehát, ahol eredmény nem jelentkezik, azt ne hárítsuk, tehát ne vezessük félre a hallgatókat vagy a nézőket, csak ott van fizetési kötelezettség, ahol a kamatnyereség realizálódik. Tehát, ha van egy kis falusi takarékszövetkezet, akinek nincs olyan piaca, amiből kamatkülönbözet legyen, ott nem kell ezt az adót megfizetni. Tehát ez nem kvóta, fejkvóta szerinti adó, ami ki van vetve különböző arányokban min den pénzintézetre, hanem a valóságban képződő nyereségalap teremti meg ennek az adóalapját.
