Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 7 (162. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
135 Ugyanígy hadd utaljak arra, amit már többen említettek, hogy az ügyféltől nem lehet olyan adatot, igazolást kérni, amelyet a közigazgatási szerv jogszabállyal rendszeresített nyilvántartás ának tartalmaznia kell, mondja az Áe. Ezt a rendelkezést némileg pontosítva és kicsit bővítve átveszi a Ket. is. Nincs is ezzel semmi baj, mindössze annyi, hogy ezt régen is lehetetlen volt betartani. 1981 után nyilvánvalóan a még manuális nyilvántartások alapján ezt egyrészt lehetetlen volt megcsinálni, másrészt pedig adatvédelmi aggályok fel sem merültek, azért, mert általánosságban sem volt az adatkezelés olyan szintű, hogy ez akár elméleti módon is nagyon jelentősen felmerülhetett volna, de ha felmerült volna, akkor sem jogállamban éltünk, tehát ennek a garanciális oldala akkor nem képezhette vita tárgyát. Ma mindannyian tudjuk, hogy az adatbázisok összekapcsolása, összekapcsolódásának a kérdésköre nagyon komoly probléma. Tehát azt gondolom, nagyon erőse n el kell gondolkodnunk azon, hogy természetesen itt van egy ügyfélérdek a gyors ügyintézésre, arra, hogy minél rövidebben, minél nagyobb hatásfokkal elintézzék az ügyét, de ki nem fejtett módon ebben egy olyan ügyfélérdek is van, amelyik, azt gondolom, az ügyfelet arra sarkallhatná, ha tudna ezekről a veszélyekről, hogy elgondolkodna azon, hogy adott esetben a gyorsaság előrébb való érdeke, mint az ő érdeke az adatai védelméhez. Azt gondolom, ezt a két problémakört kellene úgy összecsiszolni, hogy komoly aggályunk egyik oldalon se lehessen. Ugyanide tartozik az ügy jellege szerinti azonosító kérdése, amely szerintem nagyon sok problémát fog előidézni, utalva az előző aggályaimra is, mert hiszen milyen eljárásban milyen kódról beszélhetünk? Azt azért szeret ném fölemlíteni, ha egy ágazatban speciális kód kerül bevezetésre, abból még nem következik, hogy az adott ágazat minden ügyfajtájában azt alkalmazni kell. Emlékeim szerint már az Alkotmánybíróság is foglalkozott a cél nélküli adatkezelés vagy gyűjtés fog almával, amely meglehetősen gyakori kór hazánkban. Úgyhogy azt gondolom, itt azért mindenképpen meg kell kísérelni valami pontosítást, szűkítést, értelmezést e tekintetben, máskülönben - ismerve az eddigi állapotokat - azt gondolom, mindenkitől minden olya n kódot be fognak kérni, amely bármilyen módon is közelíthető vagy asszociálható ahhoz az ügyhöz, amelyben bármifajta hatósági eljárást kér. Itt röviden utalnék egy másik problémakörre, amely szintén előkerült, ez pedig az egyezség kérdése. Azért azt mondo m, hogy az egyezség kérdése, mert az egyezséget az ellenérdekű felek, ügyfelek közötti jogintézményként szabályozza a Ket., de ugyanígy ellenérdekű felek közti egyezség a hatósági szerződés is, csak éppen nem két ellenérdekű ügyfél, hanem a hatóság és az ü gyfél vonatkozásában. Itt hallottuk azt, hogy ez több nyugateurópai országban létező, működő speciális, mellérendelt jogviszony, illetve a belügyminiszter asszony az expozéjában említette azt, hogy majd a törvény elfogadása utáni jogalkotási folyamatban s zületik meg valaminő jogszabály, gondolom, kormányszinten, hogy milyen ügyekben lehet vagy nem lehet hatósági szerződést kötni. Itt azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a kvázi hatósági szerződés a kilencvenes évek eleje óta ismert az önkormányzati munkában, hiszen máshogy nem lehet értelmezni azokat a szerződéseket, amelyeket valamely önkormányzati ügyben maga az önkormányzat köt, vállalván, hogy építési engedélyt, egyéb engedélyeket kiad, egyébként pedig ez ügyben követelvén, hogy különböző beruhá zások, illetve együttes üzletek során miket és hogyan kell a beruházónak teljesíteni. Tehát ezt én mindenképpen egy kvázi hatósági szerződésnek minősíteném. Megemlítem viszont azt, hogy a hatósági szerződés esetében az érdek az, amit mindenképpen vizsgálni kell már a szabályozásban is, mert nyilvánvaló, itt van egy magánérdek, és egy önkormányzatnál is lehetséges megfogalmazódott elkülönült érdek, de az államigazgatás esetében nyilvánvalóan csak az alapelvek érdeke létezhet, tehát itt a szerződés mint olyan mindenfajta polgári törvénykönyvi háttérrel. Nem vagyok biztos abban, hogy ez ilyen egyértelműen adaptálható a magyar jogba, és ezt érteni, aggály nélkül alkalmazni tudja majd a magyar közigazgatás; ugyanígy a hatósági közvetítő kérdését, hiszen ez egyfaj ta szolgáltatás. Hatósági közvetítők egyébként vidáman és korlátozás nélkül működtek idáig is a nagyberuházásoknál, csak éppen teljesen egyértelműen a
