Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
1305 Nézzük meg először is, hogy normális helyzete, amit az államtitkár úr idézett, az a törvényi szabályozás, amely a négyévenként szokásos kormányzati struktúra kialakításához kapcsolható, és Wiener György utána ezt még többségi előadóként megerősítette. A példák nem i gazából megfelelőek, hiszen a kilencvenes évek törvényhozási rendjében és azt követő gyakorlatban nem volt példa arra, hogy húsz hónappal a rendes választásokat megelőzően a parlament ily mértékben átalakítja a kormányzatot, hogy lemond a miniszterelnök, é s egy teljesen új szerkezetet próbál kommunikálni, míg valójában részben a személyeket cseréli, részben pedig meghagyja. Kormányátalakítások mindig történnek, és ésszerű is, de itt jó néhány konkrét kérdés felvetődik. Tartalmilag is felmerül, hogy végül is mi lesz ennek a kormányzatnak a gazdaságpolitikai centruma. A Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a területfejlesztési minisztérium, amely egy új minisztériumi fogalomrendszer, és amelybe egyébként még idegenforgalom és építésügy is belekerül? Erre most, a felsorolás kapcsán nehéz választ találni, bár nyilvánvalóan mindennap figyeli a gazdaságpolitika ezen rezdüléseit a gazdaság, amelyről annyit beszélünk itt a parlamentben, és a kormányzat oly büszkén szokott is rá hivatkozni, hogy a gazdaságba n jól mennek a dolgok. Lehet, hogy a gazdaságban, ahol a piac működik, jól mennek, bár ott is volna bőven mit megnézni, főleg a kis- és középvállalkozói körben. Azonban érdemes külön megnézni, hogy amikor a felmérések során a gazdaság szereplői részéről ve tődik fel ez a kérdés, akkor általában a kormányzat, a parlament döntéseinek, illetve szerkezetének és folytatott gyakorlatának a bizonytalanságát, a kiszámíthatatlanságát, a hatékonytalanságát említik, amelyre oly előszeretettel szokott az újrégi kormány zat legutóbb megválasztott miniszterelnöke is hivatkozni. Bizony, ez az átalakítás - a gazdaságpolitika tekintetében legalábbis nyugodtan mondhatjuk - bizonytalanságot kelt a gazdaság szereplőiben, mert nem látjuk, hogy például egész ágazatok helyzete hogy an fog alakulni, akár az építésügyet tekintjük, akár az idegenforgalomhoz kapcsolódó kérdésköröket. Nehezen is értelmezhető egyébként, hogy miért nem a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik, ugyanúgy, mint a többi ágazat, de ennek nyilván megvannak az indokai , de inkább valószínűleg belső indokai vannak, nem szakmai, gazdaságpolitikai indokai - az idegenforgalom tekintetében ezt nyugodtan állíthatom. Az építésügy tekintetében is felvetődnek legalábbis kérdések. A másik témakör, azt gondolom, amely szintén hoss zú ideje kéreti a megoldást, a fogyasztóvédelemhez kapcsolódik. Talán egyetérthetünk, szakmailag én legalábbis azt mondom, helyes felismerés, hogy az a minisztérium, amely az energiaárakat, a telefonszabályozást és az összes nagy szolgáltatáshoz kapcsolódó állami szabályozást adja, valahol annak a fogyasztóvédelmi felügyelete nem helyes. Az egy kérdés viszont, hogy jól érzie majd magát ez a terület, hol találja meg a helyét az ifjúság, a sport, a családügy, az esélyegyenlőség, a nemzeti, etnikai kisebbségi ügyek területén. (22.10) Itt pedig talán könnyen árva gyerek lehet, hiszen ha a kormányzat valóban olyan mértékben szeretné privatizálni a közügyekben, a közszolgáltatások és a közvagyon tekintetében a bevont külföldi vagy hazai magántőkét, akkor még inká bb élesedni fognak azok a kérdések, amelyek egyébként állami szabályozású, állami tulajdonú szervezeteknél kevésbé jelentek meg. A postatörvény védi a postát, tudjuk nagyon jól, hogy milyen kiszolgáltatott az ügyfél ebben a tekintetben, de sorolhatnánk még jó néhány ilyen területet, amelyet, ha valóban fontosnak tekinti a kormányzat, akkor valószínűleg nem ezen a területen kellene elhelyezni. Valószínűleg semmi köze a kisebbségi, etnikai kérdésekhez, bár egyféle esélyegyenlőségnek is nevezhető, bár ez nem e sélyegyenlőségi, hanem jó kemény versenyszabályozási kérdés, a közgazdász szakma ezt nem esélyegyenlőségként kezeli, hanem különböző felek erőviszonyaiban való súlyellensúly kérdésének. A franciáktól lehet tanulni, meg kell nézni, hogy mit csinál most épp en a kormányzat ezekkel a területekkel. Ajánlom figyelmébe a tisztelt kormányzó szervezeteknek. Nyilván ehhez viszont bátorság is kell, hogy mondjuk, különböző ilyen szervezetek, amelyek gyakorlatilag monopóliumszerűen működnek részben állami közreműködéss el, részben állami
