Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
251 amelyek miatt érdemes lenne m egfontolni a privatizáció leállítását. Én azt gondolom, hogy azoknál a cégeknél például - és ez vonatkozik a MOLra és Richterre is , ahol egyébként a részvényesnek megéri megtartani a részvényt, mert jó osztalékot fizet, ott azért elég elgondolkodtató, h ogy az államnak miért nem. Nem többségi tulajdonról beszélünk ezekben az esetekben, azt kérjük, hogy az aranytojást tojó tyúkot ne adják el, hiszen ide nem költeni kell a költségvetésnek, ez a költségvetés számára bevételt hoz, de önöket még ez sem érdekli . Aztán persze mindemellett sok más szempontot is fel lehetne sorolni. Nehezményezték az előbbiekben, hogy miért beszélünk a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta privatizációjának a leállításáról, amikor ezekről nem is döntött a kormá ny. Csakhogy, tisztelt képviselőtársaim, megint csak itt van a kezemben, az ÁPV Rt. üzleti tervében ezek benne vannak, 2005re szépen benne szerepelnek. És lévén, hogy egy eltökélt és határozott privatizátor kerül a kormány élére, ezért mi azt gondoljuk, h ogy ha meghagyjuk azt a lehetőséget, hogy ezeket privatizálja a kormány, akkor privatizálni is fogja, akkor is, ha egyébként, mondjuk, a postásoknak még Medgyessy Péter annak idején nem ezt ígérte. Gyurcsány Ferenc senkinek nem ígért semmit, rá nem is szav azott ebben az országban senki (Derültség a Fidesz soraiban.) , eltekintve önöktől, mármint attól a négyszázvalahány szocialista küldöttől. Mindeddig legalábbis abban a hitben éltünk, hogy ebben az országban a miniszterelnököt valahogy mégiscsak az ország é s nem az MSZP választja, az idők persze változnak, időnként egy kicsikét visszafelé is. Azt kell mondjam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy érdemes lenne megfontolniuk a privatizáció lefékezését már csak azért is, mert azt gondoljuk, hogy ma Magyaror szágnak egyébként olyan kormánya van, amelynek miniszterelnöke lényegében már távozott a miniszterelnöki pozícióból. Ennek ellenére jól látszik, hogy egyvalami nagy lendülettel folytatódik: a privatizáció minden körülmények között folytatódik. Ha az ember visszatekint a nyár folyamataira, akkor el kell gondolkodnia, hiszen önök június 13a, azaz az európai parlamenti választásokon elszenvedett vereséget követően gyorsan döntöttek a privatizáció felgyorsításáról, mert lényegében ez történt, a kormány hihetet len sebességgel kezdte el meghozni a privatizációs döntéseket, és előkészíteni a szerződéseket. Ezek a döntések a pénzről szóltak. Ezt követően kirobbant egy kormányválság, amiről ma sem tudjuk, hogy miről szólt pontosan. Egyvalami látszik: a kormányfő pró bálta meneszteni a gazdasági minisztert, aki felügyelte többek között az autópályaépítést, de ebbe a kormányfő bukott bele. Úgy tűnik, hogy ez a történet is a pénzről szólt. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hajlandóke önök más szempontokat is megfontolni akkor, amikor a privatizáció lefékezését kérjük, mint a pénzügyi szempontokat. Hajlandóke vagy sem? Én úgy látom a vita alapján, hogy nem. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Herényi Károlynak… (Herényi Károly: Most nem…) Valóban. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásoknál tartunk, később mindenkinek módja és lehetősége lesz véleménye elmondására. Megadom tehát a szót Szalay Gábornak, az SZDSZk épviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. SZALAY GÁBOR , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! 1991ben egy rendkívül figyelemre méltó és hosszú tanulmány jelent meg a nemzetközi hírű gazdasági folyóiratban, a The E conomistban, amelyik az akkor éppen kisebbnagyobb fennakadásokkal megindult középkeleteurópai privatizációval mint a leglényegesebb gazdaságpolitikai teendővel és intézménnyel foglalkozott. Ennek a tanulmánynak a rezüméje a következő mondat volt: KözépKeletEurópa országaiban a privatizáció nem olyan teendő, amelynek lebonyolításával a jobb időkre lehetne várni, enélkül ugyanis a jobb idők soha nem fognak bekövetkezni.
