Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
252 Azóta eltelt közel másfél évtized, és mi még mindig itt tartunk, hogy a privatizáció értelméről, szükségességéről, esetleg szükségtelenségéről vitatkozunk, ráadásul érdekes módon teljesen fordított alapállásban. Mert noha igaza van Rogán képviselő úrnak, hogy mégiscsak érdekes, hogy itt a privatizáció fő zászlóvivője a mindenkori baloldali és liberális kormány vagy kormánykoalíció, ez valóban igaz, de legalább ennyire furcsa és érdekes, hogy ugyanakkor a magát jobboldalinak mondó oldal pedig folyamatosan a privatizáció meglékelésével, lassításával vagy éppen meghiúsításával van elfoglalva. Fordított alapállás, ezt egymásnak kölcsönösen a szemére vethetjük. A rendszerváltás eddig még soha senki által nem vitatott lényege az egypártrendszerű diktatúráról a többpárti demokráciára, jogállamiságra, illetve a tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés volt, ez utóbbi pedig a gazdasági szektor liberalizációja és privatizációja nélkül egyszerűen megvalósíthatatlan. Ráadásul, mivel a tulajdonszerkezet átalakítása, azaz a privatizáció a termelési szerkezet átalakításának is kulcsa és feltétele, könn yen belátható, hogy gazdasági rendszerváltásunk feltételezi az állami tulajdon magánosítását méghozzá átlátható módon, és a legkisebb vagyonvesztést eredményező, optimális, gyors ütemezéssel. (18.50) Mert az eladásra szánt cégek privatizációjának hosszú id őn keresztül történő halogatása biztos, hogy vagyonvesztéssel, ugyanakkor nem kis részüknél növekvő állami támogatási igénnyel jár, mivel többségében nem vagyongyarapító, hanem éppen vagyonfelélő, ráfizetéses cégekről volt szó azon állami cégeknél, amelyek privatizálásra kerültek. Az állami vagyon értéke már a kilencvenes évek első felében az akkori felmérések szerint havi 56 milliárd forinttal, az utóbbi években pedig - az időközbeni jelentős eladások ellenére is - évente több tízmilliárd forinttal csökke nt. Az ÁSZ 2004. júniusi, tehát most legfrissebb összefoglaló tanulmánya, amit mindannyian megkaptunk, 30 százalékra becsüli az induló vagyonértékhez képest hiányzó vagyont, melynek felét tulajdonítja a piaci értékvesztésnek és a rossz gazdálkodás miatti v agyoncsökkenésnek. Mindezt azért érdemes előrebocsátani, mert az elmúlt másfél évtizedben - úgy, ahogy most is - mindig akadtak törekvések, melyek különféle indokokra, a privatizáció hiányosságaira, hibáira, képzelt fenyegetettségekre, veszélyekre, állítól agos nemzeti érdekekre való hivatkozással újból és újból annak leállítását vagy legalábbis lelassítását szerették volna elérni, és nemegyszer el is érték természetesen. Pedig, ha nincs privatizáció, akkor nincs gazdasági szerkezetváltás, nincs politikai, t ársadalmi rendszerváltoztatás - olvashatjuk ebből a már idézett ÁSZtanulmányból, melynek az a megállapítása is sajnálatosan igaz, hogy térségünkben a privatizációt elsősorban nem szakmai, hanem mindig is politikai kérdésként kezelték. Ezzel az előttünk lé vő országgyűlési határozattervezettel is pontosan itt tartunk. Kár lenne tisztán politikai megfontolások alapján ismét késleltetni az eladásra szánt állami vagyon privatizálását, hiszen közös érdekünk, hogy az országunkból ki nem vihető, csak itt működteth ető, itt adózó, ittenieket foglalkoztató vagyon hatékonyan, vagyonvesztés nélkül, súlyos költségvetési támogatási igények nélkül és a mindenkori kormányzat elvárásainak való alárendeltség nélkül, tehát normális módon üzemeljen vagy legyen üzemeltethető. De van még itt egy kevésbé ismert, eddig nem igazán szóba került szempont is: tudnunk kell, hogy az uniós támogatási szabályok nem teszik lehetővé olyan vállalkozások támogatását, melyekben az állami tulajdon meghaladja a 25 százalékos részarányt. Az ÁPV Rt. portfóliójában lévő társaságok fejlesztéséhez pedig ugyancsak nagy igény mutatkozna uniós források bevonására, az állami tulajdon bennük jelenleg meglévő aránya miatt azonban ezek a cégek nem felelnek meg a feltételeknek. Ez az ok is azt erősíti, hogy az állami tulajdonban lévő, piaci típusú vállalkozásokból az állam lehetőség szerint mielőbb vonuljon ki. Ezért azután nemzetgazdasági, azaz közös érdekeink szempontjából nem a törvény által lehetővé tett, a kormány által ütemezett privatizáció az átgondolatl an és felelőtlen, ahogy azt a képviselői önálló indítvány a címében vélelmezi, hanem pontosan annak leállítása lenne az.
