Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
247 képviselőtársaim voltak azok, akik hajtották azt a kérdést, hogy le legyen zárva a privatizáció, meg akarták szüntetni az ÁPV Rt.t, és hogy ez alakuljon át va gyonkezelő társasággá. Mindez nem történt meg, és ma sem rendezett ez a kérdés. Tehát addig, amíg ezt világosan és úgy, ahogy elfogadták kormánypárti képviselőtársaim, hogy igenis, a privatizációt át kell tekinteni, mélyen meg kell vizsgálni, hogy mi az ér deke az országnak ebben a kérdésben, amíg ez nincs lerendezve, addig a privatizációs lépéseket igenis fel kell függeszteni, és meg kell határozni a világos célokat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerinti tíztíz perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót Csiha Juditnak, az MSZPképviselőcsoport nevében felszóla lni kívánó képviselőnek. DR. CSIHA JUDIT , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Előterjesztők! Az ókori bölcsek azt tartják, hogy ha végképp elfelejtetted, hogy egy dologba miért kezdtél bele, ha összekuszálódott minden, ül j be egy sötét sarokba, és emlékezz vissza, miért is kezdtél hozzá. Most valahogy így kellene tennünk, amikor a magyar privatizáció aktuális kérdéseiről vitatkozunk. Erre nagyon jó alkalom a mai napirend, és köszönö m a Fidesznek, hogy ezt a tárgyalást kezdeményezte. Örülök még akkor is, ha a benyújtott határozati javaslatnak egyetlen pontjával értek csak egyet, ami úgy szól, hogy ez a határozat a kihirdetés napján lép hatályba (Derültség az MSZP soraiban.) - de erről majd később. Szóval, miért is kezdtünk bele a privatizációba? Igaza van Papcsák képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy elkerülhetetlen volt. Hogy miért volt elkerülhetetlen, arról a pénzügyminiszter úr szólt. Én ezt úgy szoktam lefordítani, hogy a '9 0ben eldöntött politikai rendszerváltás egyenes következménye volt a gazdasági rendszerváltás, és ennek volt az egyik eszköze a privatizáció, amiről tudjuk, hogy nagy áldozatokkal járt, tudjuk, hogy sok félelemmel, talán sok emberi drámával, tragédiával j ár, ezért nem is lehet szeretni, de megspórolni sem. Mi volt a cél? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, tudnunk kell, hogy az 1848 állami vállalat 1990ben milyen állapotban volt: tőkeszegény volt, elavult technológiával, termékszerkezettel, szinte k izárólag a keleti piacra termelve, fejlesztési forrása nem volt; eközben helyt kellett állni a világgazdaságban; piacgazdaságot kezdtünk építeni, ami nem tűrte az állami dominanciát a gazdaságban. És milyen célok vezérelték a mindenkori döntéshozókat? A vá llalatoknak legyen valódi tulajdonosuk, akik már nem fordulhatnak a költségvetéshez, ha pénzre van szükségük; legyenek a vállalatok életképesek, állíthassák át a termékszerkezetüket a világpiacon versenyképes szerkezetté; részesüljenek az állami vagyonból az önkormányzatok, a vállalatok dolgozói, a kárpótlásijegytulajdonosok és a költségvetések tátongó lyukait a bevételek próbálják kisebbé tenni; teremtsük meg a privatizáció által a hazai tulajdonosi réteget; a szükséges tőkeemeléseket végezzük el, a fejle sztéseket, a tőkeemeléseket a külső tőke, és ne az állami költségvetés fedezze. Végül is, talán ez a legfontosabb: mindez alatt maradjon a gazdaság működőképes. A sokféle cél különböző erővel volt jelen a gazdaságban a magánosítás eddigi tizennégy éve alat t, de végig jelen volt. Hogyan valósultak meg ezek a célok? Említették itt már többen, hogy a tömeges privatizáció lényegében lezárult, az állami tulajdon hányada 20 százalék alá csökkent, végbement egy komoly technológiaváltás, az export túlnyomó része ny ugati piacra megy, az export bővülésének a dinamikája jól mutatja, hogy a termékek versenyképesek. Eközben elsősorban a '9094 közötti időben érvényesülő kedvezményes technikák - mint, emlékezzünk csak rá, Ehitel, MRPprogram, kárpótlási jegy - következté ben kialakult egy új hazai, magyar tulajdonosi réteg, és ma már a hazai nagyvállalkozó sem ritka.