Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
246 úgy gondolom, az előterjesztéssel ellentétben, pillanatnyilag csak akkor van értelme, ha az más gazdaságpolitikai érdekkel is összhangba hozható. A MOL privatizációja igenis összhangba hozható volt más gazdaságpolitikai érdekekkel. Az t gondolom, mindannyian büszkék lehetünk a megnövekedett nagyságrendre. Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy ez ebben a formában nem fogadható el. Van benne egyetlenegy gondolat, amire, azt gondolom, érdemes odafigyelni, ez pedig a vagyonkezelés feltételein ek megteremtésére való törekvés, hiszen ez fontos dolog, és akkor a privatizáció vagy reprivatizáció kapcsán az állam szerepe mind a két esetben rendben lehet a piacon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) (18.20) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A gazda sági bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetője Ivanics István képviselő úr. Megadom a szót. IVANICS ISTVÁN , a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy dolognak örültem a gazdasági bizottság előterjesztésről szóló vitáján, hogy nem hangzott el, hogy az állam rossz tulajdonos, mert sajnos demagóg módon korábban a privatizációt ezzel magyarázták nagyon sokan. Úgy érzem, hogy a rendszerváltás óta azért megtapasztaltuk azt, ho gy egy önálló nemzetgazdasághoz, egy magyar gazdaság kifejlesztéséhez az államnak kulcspozíciói vannak, ehhez a kulcspozícióhoz elsősorban szabályozási eszközöket használ. De ahhoz, hogy ezek a szabályozási eszközök jól működjenek, nagyon sok esetben létké rdés, hogy tárgyi eszközökkel is rendelkezzen. Csak egy példa a MOL privatizációjával kapcsolatban: úgy érzem, hogy egy nagyon bölcs döntés volt az előző kormányzat részéről, hogy feloldotta ezeket a korlátokat, és nem hajtotta végre a privatizációt. Ebben , úgy érzem, egy normálisan, európai módon gondolkodó ország, annak politikusai mindig támaszkodnak az előző időszak ilyen irányú döntéseire a nemzeti érdeket figyelembe véve; mert egy az, hogy az árfolyamkérdések, tehát egy eladásnak a színvonala is... - akár nézhetjük ezt a Postabanknál vagy sok más esetben, amit az előző kormányzat nem adott el, vagy ha az FHBnál nézzük ezeket a dolgokat, vagy a Konzumbank esetében, amit szintén nem adott el az előző kormányzat, és ez idővel egy nagyon jól fialó áru leh etett, ugyanígy vonatkozik ez nagyon sok más, jelenleg itt az előterjesztésben szereplő cégre. Nagyon is figyelembe kellene venni azokat az intelmeket, azokat a megközelítéseket, amelyek elhangzottak a bizottsági ülésen, hogy meg kell gondolni, hogy átláth ató esetben, amikor valóban a politika is érzékeli, hogy elérkezett az idő annak a cégnek a privatizációjára, vagy világossá vált, hogy stratégiai szempontból hosszú távon meg kell tartani azt a céget az állami beavatkozás lehetőségeire... Itt megemlítettü k a vitában azt, hogy Franciaország esetében még a nagy energiaszolgáltatók is állami kézben vannak; lásd Magyarországon éppen a mi áram- és gázszolgáltató részlegeinket privatizálták, érdekes módon nagyon komoly profitot vive ki éppen Magyarországról. És azt is tudjuk, hogy az egy szerencsétlen és rossz privatizáció volt a Hornkormány idején, amikor az energiaszektort privatizálták, hiába hívtuk fel akkor a figyelmet, hogy ezt nem szabad, nem lehet megtenni. Most is egy hasonló szituáció van: egyrészt a k ormánynak a vezetése nem világos, nem világos az, hogy hogyan és mint fog alakulni a következő időszakban, és ilyen esetben, például a Bólyi Állami Gazdaság esetében is láthatólag egy olyan kiárusítás történik, amely sógorkoma alapon valósul meg (Derültsé g az MSZP soraiban.) - nem akarom a konkrét személyi összefonódásokat itt felemlíteni. Tehát ahhoz, hogy ezeket a dolgokat elkerüljük, amelyek az államháztartást mindenképpen rosszul érintik, és esetleg történelmi értékeket sodornak veszélybe, átgondoljuk, és valóban a vagyonkezelés felé mozduljunk el. Hiszen az előző kormány idején éppen szocialista
