Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 27/2002-2006. ÜB (2004. február 11-i) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (Mandur László):
944 értelemben tehát a legkevésbé sem beszélhetünk arról, hogy bármif éle jogellenes eljárás történt volna, s arról sem, hogy ezt az álláspontot kizárólag az MSZP és az SZDSZ képviseli. Amikor ez az állásfoglalás a Fidesz számára előnyös volt, akkor nem hatályon kívül helyezte, hanem továbbfejlesztette, megerősítette. Jellem ző az, hogy ebben a kérdéskörben tulajdonképpen a Házban a két oldal között konszenzus alakult ki. A 36/19982002es ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglalást ugyanis az MSZP és az SZDSZ frakciója azon az alapon támadta meg, hogy az a visszautas ítás jogát kiterjeszti az azonnali kérdésekre is. Azt azonban senki nem vonta kétségbe, hogy ilyen visszautasítási lehetőség, ilyen visszautasítási jog a Házszabály 9. § (4) bekezdése alapján interpelláció, illetőleg kérdés esetében jogként a házelnök szám ára biztosított. Meg kell tehát vizsgálni azt, hogy az adott ügy valóban a miniszterelnök feladat- és hatáskörébe tartozike avagy sem. A bizottsági ülésen e tárgykörben hosszas eszmecsere folyt, s megállapítottuk azt, hogy valóban igaz az, hogy a miniszte relnök jogosult arra, hogy előterjesztést tegyen kormánya tagjainak kinevezésére a köztársasági elnök részére, azonban az már nem tartozik a miniszterelnök feladatkörébe, hogy tíz évvel korábbi ügyeket értelmezzen, elemezzen, ez nem miniszterelnöki hatáskö r, ez a történészek, a politológusok, a publicisták, a közírók feladata. (Zaj. - Az elnök csenget.) Jellemző az, hogy a miniszterelnök általában élni szokott ezzel a lehetőséggel, hogy a hatáskörébe nem tartozó ügyekben a visszautasítást kezdeményezze. Az 19982002 közötti időszakban négy ilyen esetről tudhatunk, egyetlenegy esetben sem kifogásolta a Szocialista Párt azt, hogy a miniszterelnök visszautasította a válaszadást, és ennek alapján a házelnök úgy ítélte meg, hogy nincs lehetőség arra, hogy az inte rpelláció elhangozzék. Ez történt például akkor, amikor egyik szocialista képviselőtársunk azt a kérdést intézte interpellációjában a miniszterelnökhöz, hogy “Mit gondoljunk a Némethkormányról?”. Ez nyilvánvalóan akkor hangzott el, amikor felmerült Németh Miklós esetleges miniszterelnökjelöltsége, s a Fidesz általános támadást indított emiatt a személye ellen. Ugyanez volt a helyzet akkor, amikor “Álmodozások, avagy a demokratikus deficit kora” címmel egy szabad demokrata képviselőtársunk intézett volna i nterpellációt a miniszterelnökhöz, azonban a miniszterelnök úgy ítélte meg, hogy ez nem tartozik feladatkörébe, ezt követően a házelnök visszautasította a Házszabály 9. § (4) bekezdése alapján az interpellációt. Mindez egyértelműen bizonyítja azt, hogy nem új gyakorlatról van szó, nem arról van szó, hogy most a szocialisták korlátozni kívánnák a parlamentben az interpellációs jogot, csupán arról, hogy egy miniszterelnök ne kényszerüljön arra, hogy olyan ügyekkel foglalkozzon, amelyek a szó alkotmányjogi és politológiai értelmében valóban nem tartoznak a feladatkörébe. Meg vagyok arról győződve, hogy miniszterelnök úr erre egyértelmű, határozott választ tudott volna adni, azonban ragaszkodván a Házszabályhoz, helyesen úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn ez eset ben feladat, illetőleg hatásköre. Az természetesen igaz, hogy a miniszterek feladat- és hatáskörét könnyebb megállapítani, mert a miniszterek feladat- és hatásköréről külön kormányrendeletek rendelkeznek, amelyek tételes felsorolásokat adnak. Ilyen felsor olás a miniszterelnök esetében nem áll fenn, azonban megfelelő értelmezéssel ez a hatáskör megállapítható. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel kérdezem az SZDSZ és a Fides z képviselőcsoportját, hogy kívánnake frakcióálláspontot kifejteni. Amennyiben igen, gombnyomással jelezzék! (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nem kívánnak ezzel élni. Tisztelt Országgyűlés! Most az elhangzott frakcióálláspontokat követően frakción ként legfeljebb további egy képviselő 33 percben szólhat a kérdéshez. Kérdezem Salamon képviselő urat, hogy
