Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 27/2002-2006. ÜB (2004. február 11-i) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (Mandur László): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
943 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Most a képviselőcsoportok álláspontját frakciónként egyegy képviselő kifejtheti, 55 perces időkeretben. Megkérdezem, hogy kíváne valaki felszólalni. Úgy látom, hogy S alamon László, a Fidesz képviselőcsoportja nevében szólásra jelentkezett. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csiha Judit elnök asszony imént hallott felszólalásában a sz emélyemet ért inszinuációt leszámítva (Zaj, derültség az MSZP soraiban.) , amihez egyébként szokva vagyok már és nem zavar különösebben, semmilyen olyan érvet nem hallottam, amit alátámaszthatná egyébként azt az elképesztő álláspontot, amit elnök asszony it t el akar a tisztelt Házzal fogadtatni. Mert elnök asszony arra hivatkozik, hogy egy interpellált miniszter és miniszterelnök, legyen az akár a legfőbb ügyész, ha a jövőben azt mondja, hogy valami nem tartozik a feladatkörébe, és ezért nem hajlandó a inter pellációra válaszolni, akkor ezt senki nem bírálhatja fölül, még az Országgyűlés elnöke sem. Magyarán, az interpelláció a jövőre nézve az interpellált személy kedvétől függően lesz megválaszolva vagy sem. Tessék értékelni, hogy mit jelent ez az interpellác iós jog jövőjét illetően, tessék fölmérni, hogy mit jelent ez a parlament alkotmányos működését illetően! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A demokrácia sárba tiprását.) Egyébként elnök asszony itt hivatkozik az alkotmányügyi bizottság 1995ös határozatá ra, amit, hadd tegyem hozzá zárójelben a pontosság kedvéért, szintén a mostani kormánytöbbség hozatott meg többségi akarattal. Arra hivatkozott, hogy ott van ez így kimondva. Az az állásfoglalás nem egészen ebből a megközelítésből értékelte ezt a kérdést, de az azóta meghozott 36/19982002. számú ügyrendi bizottsági állásfoglalás ezt a korábbi alkotmányügyi bizottsági állásfoglalást megváltoztatta, mert ebben az állásfoglalásban szerepel egy ilyen kitétel - idézem : “ha az elnök nem élt a visszautasítás jo gával, akkor az interpellált, vagyis a megkérdezett köteles válaszolni”. Tehát az ügyrendi bizottság elmúlt ciklusban meghozott állásfoglalása világossá teszi, hogy ha vitás az, hogy valamilyen kérdés az interpellált feladatkörébe tartozike vagy sem, akko r ebben a kérdésben az Országgyűlés elnöke jogosult dönteni, és természetesen nem az interpellált. (Folyamatos általános zaj.) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, csak azt tudom mondani, sapienti sat, az értelmesnek ennyi is elég, képtelen vagyok enné l többet elmondani erről az ügyről, és őszintén csodálkozom vagy csodálkoznék, ha ezek az érvek sem lennének elégségesek, hogy átgondolják ezt a helyzetet. Nem túlzás, a parlamenti demokrácia működéséről, az interpellációs jogról és ehhez kapcsoltan az ors zággyűlési elnöki teendők pártatlan és részrehajlás nélkül történő ellátásáról van szó. El fog dőlni, hogy ezt melyik oldal mennyire tartja fontosnak a szavazás során. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : K öszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett a Szocialista Párt részéről Wiener György képviselő úr. Parancsoljon, öné a szó ötperces időkeretben. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget. ) Salamon László képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az 1996os állásfoglalást még az akkori, lényegében a mostanival megegyező kormánytöbbség hozta az alkotmány- és igazságügyi bizottságban, ezért annak hitelességét bizonyos értelemben e tény erejénél fogva kétségbe vonta. Elfeledkezett azonban arról, hogy ezt az állásfoglalást nem változtatta meg a 36/19982002es ügyrendi bizottsági általános érvényű állásfoglalás, hanem bizonyos értelemben még tovább is fejlesztette. Ez az állásfoglalás ugyanis lehet őséget teremt arra, hogy hivatalból, illetőleg az interpellált kérelmére a házelnök eljárjon, és visszautasítsa azt az interpellációt, amely nem tartozik az interpellált feladatkörébe. Ilyen
