Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A védett őshonos állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
834 Az első az, hogy tulajdonképpen ezek az állatfajták, amelyek a több mint ezeréves magyar történelem során a magyarsággal együtt kerültek be a Kárpátmedencébe, vagy itt, a Kárpátmedencén belül alakultak ki, tulajdonképpen nemzeti kultúránk, nemzeti kincsünk részét képezik. Ez egy nagyon fontos pillér. A másik, amely a dolog biológiai részével foglalkozik, a biológiai diverzitás, a génbank szerepére hívja fel a figyelmet. Ez is nagyon fontos pillér. Mind a két okról igen so kat lehetne beszélni, én mégis a harmadik területre, a harmadik pillérre szeretném fölhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, amely, azt hiszem, a legfontosabb. Talán Orosz Sándor úr is áttételesen utalt erre, és azt hiszem, hogy a tegnapi parlamenti sz avazás is leginkább ennek szólt. Mégpedig annak, hogy ez év májusában az Unió tagja lesz Magyarország. Látnunk kell azt, hogy ezzel speciális helyzet alakul ki, az Unión belül igenis nagyon komoly jelentősége van annak, hogy az egyes nemzeteknek milyen ért ékei, milyen védett értékei vannak. Hiszen mint Simicskó István is írja indoklásában, az Unióban a fajta bölcsőjének számító országnak jogai vannak a tenyésztési szabályok, a fajta ismérveinek meghatározásában. Látnunk kell azt, hogy az uniós tagságunk elő tt rendkívül fontos, hogy ezen magyar fajták védettségéért a parlament lépéseket tegyen. És nem mindegy, hogy amikor az Unió tagja leszünk, tulajdonképpen ezek a fajták a parlament által elismert és védett magyar fajták leszneke, vagy pedig esetleg azt is lehetne szinte mondani, hogy jogilag elveszetté tesszük őket. Én leginkább ezen harmadik pillérre hívnám föl a figyelmét a tisztelt Országgyűlésnek. Hiszen tapasztalható volt az is, hogy az elmúlt hó napokban, amikor a napirendi szavazáskor előkerült ez a kérdés, esetleg a hétköznapi emberek, az indoklást nem ismerve, nem értették, mi az indoka annak, hogy számos gazdasági nehézség közepette a parlament pont egy ilyen kérdéssel foglalkozik. Nos, a fő i ndok ez. Látnunk kell, hogy az uniós csatlakozás előtt tulajdonképpen jól felfogott gazdasági érdekünk az, hogy az őshonos állatfajtáinkat védetté tegyük, a magunk számára elismerjük, és így lépjünk be az Unióba. Ezzel olyan előjogokat, további gazdasági e lőnyöket is szerezve magunknak, amelyeket ha nem teszünk meg májusig, akkor elvesznek, és komoly kárt okoznánk ezzel Magyarországnak. Leginkább erre szeretném fölhívni a figyelmet, és azt hiszem, hogy a tegnapi szavazáson is ez a közakarat nyilvánult meg. Bízom abban, ha akár módosító indítványokkal is, vagy a részletes vitában majd további kiegészítésekkel is, de a parlament ezen rendkívül fontos országgyűlési határozatban döntésre fog jutni, és ez a képviselői indítvány el fogja érni azt a célját, amiért képviselőtársunk beadta. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett Orosz Sándor, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó. DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretné m jelezni, hogy 5 perces időkeretben lett meghatározva egyegy hozzászólás időtartama, a bennem lévő mondandó ennél több, de nem szeretnék visszaélni a tisztelt Ház, itt jelen lévő képviselőtársaim türelmével. Ezért csak annyiszor 5 percre szorítkozom, ame nnyi feltétlenül muszáj. Szeretnék visszautalni a bizottsági véleményre. Hosszan tartó és kitartó együttes munka szükséges ahhoz, hogy ebből az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatból valóban jó, elfogadható, vállalható országgyűlési aktus legy en. Mondhatom azt is, hogy ennek a határozati javaslatnak a több mint 10 hónapos története, a benyújtásától számítva persze, tekinthető kis magyar parlamenti abszurdnak is. Valami olyasmire gondolok, mint ami az irodalomban már több helyen is olvasható, ho gy az egyes ember mondja a nemet, távolról a tömeg hangja igenként hangzik. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, visszautalva a bizottság képviseletében elmondott gondolatokra is, mert igazán tiszteletre méltó gondolatokat vet föl maga az előterjesztő. Hisz en, még
