Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
728 Emlékeztetem képviselőtársaimat arra a tényre, hogy az MDF képviselőcsoportja erős kritikával illette a jelenleg hatályban lévő tankönyvtörv ényt. Véleményünk szerint nem volt egyértelmű a tankönyv fogalma, a tankönyvvé nyilvánítás menete, nem vonatkoztak a jogszabályok az elektronikus formában közreadott tankönyvekre - mindezeken a hiányosságokon javítani szándékozik ez az előterjesztés. Akkor is az volt a véleményünk, és jelenleg is az, hogy a közoktatásban erősíteni szükséges az állam ellenőrzését és felelősségvállalását. Vonatkozik ez az álláspontunk akár a kistelepülések kisiskoláinak a fenntartására irányuló állami kötelezettségre, akár a tankönyvekhez történő általános hozzáférés lehetőségeire, akár a tankönyvek tartalmának a minőségére. Ezekből az állami szerepvállalásokból ma sok elvárás nem teljesül, és úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat még mindig nem mozdult el ebbe az irányba. És ha a z államtitkár úr most arra gondol, hogy nekem mindenről az jut eszembe, vagyis a kisiskola, akkor bizonyítom is ezt. Például a törvénytervezet 2. oldalán olvashatjuk azt az egyébként nagyon jogos paragrafust, hogy az oktatási miniszter költségvetésének ter hére a nemzetiségi oktatás és a két tanítási nyelvű iskolák tankönyvellátásának biztosítása céljából milyen kötelezettséggel kell hogy járjon, ugyanez a sajátos nevelési igényű tanulók kis példányszámú tankönyvekkel történő tankönyvellátásának biztosításár ól is szól. Nem szól azonban a kisiskolák osztatlan vagy részben osztott tankönyveiről, pedig közel 40 ezer gyerek tanul még ma is kisiskolában, részben osztott, részben osztatlan körülmények között, és ezek az iskolák nem szükségmegoldások, ezek az iskolá k ott, azon a településen a megoldás, és bizony nagyon nehéz helyzetben vannak azok a tanítók, azok a pedagógusok, akik ilyen iskolában tanítanak régi tankönyvekből vagy a maguk által összeállított és alkalmazott tankönyvcsaládból. Aztán éppen most volt a kormányzatnak egy másik, az állami szerepvállalás erősítését is megkérdőjelező döntése azzal, hogy privatizálja a Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaságot. Ezzel megszűnnek az államnak a piacot belülről befolyásolni képes lehetőségei, azaz egyértelműen erő síteni kell a piacot kívülről szabályozó eszközöket. Úgy véljük, hogy ez a törvénytervezet nem erősíti az állami ellenőrzés jogosítványait azzal egyidejűleg, hogy a tárca most tudatosan készül a Nemzeti Tankönyvkiadó Részvénytársaság privatizációjára. Ugya nis a tankönyvpiac sajátosságai lényegesen eltérnek a nemzetgazdaságban érvényesülő piacok tulajdonságaitól. Az eltérés fő oka az, hogy a tankönyvpiacon olyan termékek értékesítése és vásárlása történik, amelyek megvásárlásáról a vevő nem dönthet szabadon, az iskolai oktatás ugyanis elképzelhetetlen meghatározott tankönyvek nélkül, ezáltal minden szülőnek, akár egyetért vele, akár nem, gondoskodnia kell arról, hogy gyermekének az iskola által megkívánt tankönyv a rendelkezésére álljon. A tankönyvpiac másik sajátossága, hogy jól kiszámítható az a vásárlói kör, amelynek a részére a terméket elő kell állítani, ily módon a befektetés kockázata az átlagosnál kisebb, hiszen kellő bizonyossággal fel lehet mérni, hogy az előállított termékből milyen mennyiségre van szükség, és abból mennyit lehet értékesíteni. Mindezekre tekintettel indokolt, hogy a tankönyvpiac területén a piaci viszonyok ne olyan szabadon érvényesülhessenek, mint a többi piacon. A piackorlátozó rendelkezések megállapítására az Országgyűlésnek van j ogosítványa a törvényalkotás révén. A tankönyvpiac működésének ellenőrzése piaci viszonyok között véleményünk szerint úgy oldható meg hatékonyan, hogy az állam bizonyos árkorlátokat állít fel, amely szint fölött már nem ismeri el tankönyvnek az eladásra sz ánt terméket. 2002ben, úgy véljük, jól vizsgázott a tankönyvpiac árellenőrzése: az előző évhez mért áremelkedés mértéke nem érte el az 5 százalékot, miközben 81 kiadó 2667 tankönyvet jelentetett meg. Úgy ítéljük meg, hogy ebben a törvénytervezetben átláth atóbbá, egyszerűbbé válnak a tankönyvvé nyilvánítás általános szabályai - ezt üdvözöljük. Nem értünk viszont egyet azzal, hogy a tankönyvvé nyilvánítás államigazgatási eljárása formálissá válik, mert a jövőben ezen a területen megszűnik a miniszteri felelő sség, úgy is mondhatnánk, hogy megszűnik a kormányzati felelősség a tananyagok tartalmáért, mert mindezen felelősséget a döntési jogkörrel felruházott Országos
