Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
727 képviselőtársam mondott erről a bizonyos k edvezményről. Azt gondolom, egy ilyen esetleges kedvezmény előállíthat olyan helyzeteket, amikor is nem a tankönyv minősége, tartalma s az ezzel kapcsolatos vélemények miatt dönt az iskola közössége úgy - egyébként e jogszabály alapján a szülői közösség vé leményét is kikérve , hogy melyik a legjobb tankönyv az adott diákközösség számára. Jó lenne, ha nem feltétlenül az olcsó ár lenne az egyetlen vagy a legelső szempont a döntés során. És végül a titoktartásról, amelyről minden bizonnyal még több szó fog es ni ebben a vitában. Itt arra szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, leginkább az ellenzéki képviselőket, hogy meglehetősen - fogalmazzunk így - szelektív a memóriájuk ebben a kérdésben, amikor erről vitatkozunk. Amikor ezt a titoktartási rendelkezést a kormányzó szocialistaliberális koalíció bevezette, az önök érvelése ezzel szemben úgy hangzott, hogy itt a koalíció a szülők alkotmányos alapjogait akarja lábbal tiporni, ezt akarja korlátozni. Önök erről a javaslatról úgy beszéltek, mintha ez eleve az ö rdögtől való javaslat lett volna. Az emlékezetem úgy szól ebben a tárgykörben, úgy rémlik, mintha igazán meg sem hallották volna azokat a felvetéseket, amelyeket itt a vitában többször elmondtunk, jómagam is elmondtam ezeket, miszerint bizony vannak olyan helyzetek, amikor a diákot, a gyermeket, akinek vannak személyiségi jogai, és vannak érdekei, éppen a szülőtől kell megvédeni. Most pedig arról beszélnek, hogy a nagynagy társadalmi nyomás hatására a kormánykoalíció meghátrált, és az önök eredeti álláspon tját elfogadta, így jöhetett létre egy kompromisszum. Nos, ez nem igaz. Az önök eredeti álláspontja az volt, hogy a titoktartási kötelezettséget mint kérdést nem szabad tárgyalni. A titoktartási kötelezettség ötletének a felvetése az önök érvelése szerint bűnös és eredendően rossz ötlet volt, és most, amikor a kormányzó koalíció, az Oktatási Minisztérium a törvényhozási tempóban viszonylag gyors idő alatt, egy év alatt képes volt belátni azt, hogy a jó szabályozási célhoz egy nem teljesen pontos, nem teljes en megfelelő szabályozási eszközt választott, és képes ezen változtatni, akkor önök már az Oktatási Minisztérium szakmai munkája és a kormánykoalíció oktatáspolitikai elhivatottsága fölötti halotti toron ülnek, és ott lakmároznak. (14.10) A helyzet az, tis ztelt képviselőtársaim, hogy - nagyon helyesen - képesek voltunk korrigálni, mert azt gondoljuk, hogy erre a titoktartási kötelezettségre, erre a szabályozásra szükség van. Vannak fiatalok, sajnálatos módon vannak fiatalok, akiket bizony a saját szüleiktől kell megvédeni, és ezekben az esetekben a pedagógusok felelőssége nagyon nagy. Ebben segít ez a jogszabály, hogy pontosan körülírja, hol is van ez a felelősség, és védettséget ad a pedagógusnak mindenkivel szemben, aki vitatja a pedagógus ilyen irányú jog ait és kötelezettségeit. A vita későbbi pontján minden bizonnyal lesz még lehetőségem arra, hogy a további érveimet kifejtsem. Elnök úr, egy utolsó mondat - és köszönöm a türelmét : a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja az előttünk fekvő törvényjavasla tot. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Lezsák Sándornak, az MDFképviselőcsoport vezérszónokának. LEZSÁK SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magy ar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja és a pedagógus kollégium vegyes érzelmekkel tanulmányozta a tankönyvpiac rendjéről készült legújabb törvényjavaslat szövegét. Azért vegyesek az érzéseink, mert az előterjesztésben vannak megfontolásra érd emes részletek, vannak örvendetes javaslatok, és vannak kisebb módosítások árán elfogadható változtatások. Számunkra az is örvendetes tény, hogy érezhetően változott sok olyan képviselőnek a tankönyvpiac szabályozásával kapcsolatos magatartása, akik ezt a törvényt 2001ben még a piac életébe történő durva beavatkozásnak és az állami beleszólás erősödésének ítélték meg.
