Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
712 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az országgyűlési határozat i javaslat, amely a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szól, indoklásában található egy mondat, mely szerint: “A biztonságpolitikai helyzet elemzése alapján a NATO és tagországai, így Magyarország ellen hagyományos jellegű, a területi i ntegritást veszélyeztető stratégiai támadásnak nincs realitása.” Magyarul sem ez az országgyűlési határozat, sem az itt ülő és fölszólaló kormánypárti képviselők azt soha nem mondták ki, hogy veszély ne fenyegetné az országot. Azt mondták ki, hogy a hagyom ányos jellegű, tehát a repülővel berepülünk, tankkal fölállunk a határon típusú támadás lehetősége minimális, sőt egyáltalán nincs realitása. Tehát ebben közöttünk, azt hiszem, igazából nincsen vita. Még egy dolog van, amiről mindenképpen szeretnék említés t tenni, mert Körömi képviselő úr és Nyitray képviselő úr is elmondta ezt a “feladják a területvédelmet” szép mondatot. Szeretném idézni szó szerint - és lassan olvasom, hogy mindenki megértse : “A Magyar Honvédségnek különösen az alábbi feladatok végreha jtására kell felkészülnie: a) - ami tulajdonképpen az 1. pont - a Magyar Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának védelmére.” Ez, ha nem “területi integritás” meg “szuverenitás” szavakat használunk, akkor nem jelent mást, mint a Magyar Köztá rsaság területvédelme. Ennél világosabban nem lehet elmondani, hogy a Magyar Köztársaság honvédségének első számú feladata micsoda. Természetesen, miután egy szövetségesi rendszer keretében vagyunk most, mint NATO, és 2004. május 1jétől leszünk, mint az E urópai Unió tagja, ezért érdemes a Magyar Honvédségnek nem csakis a nemzeti keretben gondolkodni, hanem a szövetségesi keretben is. De ahogy olvashatja ebből az országgyűlési határozatból, a Magyar Honvédség első számú feladata a területvédelem lesz. Köszö nöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Mivel több képviselő hozzászólásra nem jelentkezett, ezért megadom a szót Iváncsik Imre államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. IVÁNCSIK IMRE honvé delmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a honvédelmi bizottság tagjai igen alaposan és mindenre kiterjedően elmondták a véleményüket, és lassan szedelőzködnek, mert a 13 órára tervezett bizottsági ülésr e mennek, azért néhányan, ha bírják még türelemmel, nem neheztelnék érte, ha a választ is meghallgatnák, nehogy búcsúszimfóniává váljunk; bár látom, hogy a karzaton szép számmal vannak fiatalok, akik érdeklődnek. Kénytelen leszek akkor a bizottsági tagok t ávollétében a válaszomat elmondani. Nyitray képviselő úr utalt arra, hogy milyen értékvilágot tükröz a mi mondanivalónk és az ellenzéké, illetve milyen gyökeresen szemben áll ez a kettő egymással. Nem tagadva, hogy vannak alapvető kérdésekben vitáink, mégi s én inkább azzal szeretnék indítani, amit különösen a kétperces hozzászólások erősítettek meg bennem, hogy mi az, amiben viszont teljes az egyetértésünk, mi az, amiben tökéletesen együtt érzünk és egyetértünk. Ez, tisztelt képviselőtársaim, az a hazaszere tet, az a hazafiság, az a hazáért érzett aggodalom, ami itt többek hozzászólásában elhangzott. Szeretném önöket messzemenően, a legőszintébben biztosítani arról, hogy a kormánypárti képviselőtársaik, a kormány és a honvédelmi tárca felelős tisztségviselői hasonlóan vélekednek erről a dologról, mint önök. Bár én nem bocsátkoznék abba, hogy megmondjam, hogy ötven, száz vagy ezer év múlva mi lesz, hiszen ez a jóslás kategóriája. És én azt is helyénvalónak tartom, hogy egy ilyen parlamenti vitában az érzelmek é s a szakszerűség együtt van jelen, és nem mindig pontosan fedik egymást. Én helyénvalónak tartom azokat az érzelmi megnyilvánulásokat is, hogy valaki számon kéri rajtunk, hogy miért nem gondolkodunk most, ebben a határozatban száz vagy ezer év feladatairól . Azt azonban felelős kormánytisztségviselőként mindenképpen szem előtt kell tartanom, hogy minden
