Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyar Honvédség részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
713 olyan kérdésben, amiben ez a rendelkezésre álló szakismeret és információk alapján lehetséges, próbáljak meg a szakszerűséghez ragaszkodni. Tisztelt Nyitray képviselő úr, illetve a többiek, akik szóba hozták, nem tudom, honnan veszik - Vadai Ágnes képviselő asszony pontosan idézte a szöveget, ami a javaslatban van ; ha mi valóban azt gondolnánk, és azt írtuk volna le, hogy Magyarországot semmilyen külső vesz ély nem fenyegeti, akkor azzal a javaslattal álltunk volna elő, hogy számoljuk fel a Magyar Honvédséget, mert nincs rá szükség. De természetesen erről szó sincs, hiszen magunk sem gondoljuk, hogy ez így lenne. A másik nagyon fontos kérdés, ami körül a vita zajlott: önök azt mondják, hogy Magyarországnak, a Magyar Honvédségnek egyedül is képesnek kell lennie megállítani, elrettenteni a potenciális ellenséget, és egyedül nem vagyunk képesek - írjuk mi , a szövetségesekkel együtt tervezzük ezt. Erről az a hat ározott véleményem - ugyanaz, mint az előbb szóba hozott kockázatokról és fenyegetésekről , hogy ezt reális, a rendelkezésre álló eszközök, tudás és szervezetek felhasználásával kell értékelnünk és megbecsülnünk. Nem fantomok ellen kell hadakoznunk, nem 1 918ra, nosztalgiázva kell arra gondolnunk, hogy majd valamelyik szomszéd nemzet katonái egyszer csak megjelennek a Tisza mentén vagy Budapesten, hanem a rendelkezésre álló információk nagyon gondos és szakszerű elemzésével meg kell határoznunk egy közös m unkával, hogy melyek azok a korábban ugyan meglévő fenyegetések, amelyekre most nagyon konkrét - tehát ezt nem a hasunkra ütve mondjuk , rendelkezésre álló geopolitikai változások, világpolitikai változások, geostratégiai változások miatt nem kell számíta nunk, és melyek azok az új kihívások és új fenyegetések, amelyek közül nagyon helyesen Nyitray képviselő úr a szeptember 11i, az Egyesült Államok ellen intézett támadást is szóba hozta. De ez éppen azért jó példa, Nyitray képviselő úr, amit fölhozott, mer t tipikusan azt mutatja be, hogy az Egyesült Államokat senki nem óhajtja reguláris fegyveres erővel hagyományos katonai fenyegetésben részesíteni, hanem arról szól, hogy olyan, nehezen földeríthető, váratlan és bármikor, bárki ellen alkalmazható kihívásokr a kell nekünk fölkészülni, amelyek egészen más képességeket, egészen más erőket igényelnek, mint azok a hagyományos fenyegetések, amelyekre korábban föl voltunk készülve. Mély meggyőződésem, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem hangzatos szavakra, hanem tet tekre van szükség. Arra van szükség, hogy felelősen, együttműködve és együtt gondolkodva vigyük végig ezt a folyamatot, és ne mondjuk azt, hogy éspedig most nekünk mindenáron ilyen meg olyan erőkre van szükségünk. Akkor hadd kérdezzek én vissza: ki és mi d önti el és milyen alapon, hogy milyen erőkre van szükség? Vagy hadd kérdezzem meg önöktől azt: mit gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy 1990 után minden fönnálló kormány miért csökkentette radikálisan a fegyveres erők létszámát, technikai eszközeit é s az általa használt ingatlanokat? Miért zártak be a korábbi kormányok is tömegesen, a mostanit lényegesen meghaladó számban és arányban laktanyákat vagy helyőrségeket? (13.00) Miért nem tartották fönn a korábbi kormányok a tömeghadsereget? Miért gondolták , hogy erre a megváltozott feltételek között nincs szükség? Pont azért, mert megváltoztak a körülmények és a feltételek. Több hozzászólásban előkerült az a - hadd mondjam így - nagyon helyes, hazaszeretettől fűtött laikus megközelítés, hogy: és majd ha elk ezdünk kapkodni a géppisztolyaink után, akkor majd föl se tudjuk húzni, és meg se tudjuk tölteni, nem leszünk alkalmasak arra, hogy a házunkat megvédjük az ellenséggel szemben. Azon típusú kockázatok, amelyeket ez a félelem kifejez, jól előre jelezhetők, j óval korábban érzékelhetők, hiszen egyik fegyveres erő a másikat nem tudja csak így, csettintésre megtámadni, ahhoz többéves felkészülés kell, ahhoz növelni az ipari termelést, ahhoz olyan kiképzési tevékenységet és csapatösszevonásokat kell végrehajtani h osszú hónapokon vagy éveken keresztül, amelyek a mai információszerzés körülményei között gondosan és jól előre jelezhetők. Éppen ezért van benne a javaslatban, és éppen azért, mert mi magunk is tartózkodnánk attól, hogy
