Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
510 felvetődő tennivalóinak a megvalósítását, akkor gondoskodnunk kell a fogyasztók tájékoztatásának állami forrásokból történő megsegítésére is. Visszatérve a békéltető testületek munkájához, államigazgatási feladatok elvégzéséhez, hiányolok az e lőterjesztésből olyan határidőket, amelyek az államigazgatási eljárásokban léteznek, például, hogy a hiánypótlásra felszólító levélnek legyen határideje, vagy hogy valamennyi eljárás valamilyen határozattal fejeződjön be a törvényben rögzített határidőkön belül. Erre nézve képviselőtársaimmal együtt módosító indítványokat nyújtottunk be. Tisztelt Ház! Amit elmondtam, ez az 1975ben az Európai Közösség által is elismert, a fogyasztók öt alapjoga közül az egyik. Az öt említett alapjog közül a fogyasztók egész ségének és biztonságának a védelmét kívánja szolgálni az az előírás, amely az áru címkéjének a tartalmára vonatkozik. Eszerint például a címkének tartalmaznia kell az áru előállításához felhasznált összetevőket s a felhasznált anyagok arányát. Mivel sokso k adalékanyag lehet valamely élelmiszerben, a gyártók gyakran csak a legjelentősebb négyöt adalékot tüntetik föl a címkén, holott lehet, hogy az egészségre a felhasznált adalékok mennyiség szerinti rangsorában csak a tizedik vagy a tizenötödik vegyület le het veszélyes. Tulajdonképpen amiért én fölálltam és hozzászólok ehhez a törvényjavaslathoz, az egy könyv: “A leves hazudik” címet viseli, s már beszéltem erről a tisztelt Házban, ebből szeretnék néhány kis passzust idézni. Ebben a könyvben az egyik állítá s szerint a fogyasztóvédelmi hatóságok túlságosan engedékenyen kezelik a címkék feliratának a tartalmát, így gyakran eltekintenek az élelmiszerben kis mennyiségben szereplő adalékanyagok feltüntetésének a kötelezettségétől. Például anafilaxiás sokkban hirt elen meghalhat egy olyan allergiás, írja a könyv, aki érzékeny a szójára, de a vásárolt élelmiszer címkéje őt erre nem figyelmezteti. A címkék tartalmának a kibővítési kötelezettségére a skandináv országok fogyasztóvédői csak sikertelen kísérleteket tettek , például elő kívánták írni a közismerten allergiakiváltó anyagok feltüntetését az adott élelmiszerben, mint például a szója, a tej vagy a földimogyoró felhasználását. Kísérletük kudarcot vallott az élelmiszergyártó cégek ellenállásán, akik szerint nem leh et minden jellemzőt rázsúfolni a gyártmányok címkéjére. Hasonló ellenállásba ütközött a kémiai úton előállított ízek feltüntetése a gyártmány címkéjén; ezt is “A leves hazudik” című könyvben olvashattam. Szakértők szerint az Egyesült Államokban elfogyaszto tt eperjoghurtmennyiségnek csupán 5 százaléka tartalmaz valódi epret, azaz 95 százaléknyi az aromával ízesített joghurt aránya. Olaszországban, Franciaországban és Németországban még ennél az 5 százaléknál is alacsonyabb a természetes eperrel ízesített jo ghurtok aránya. Az élelmiszergyártók azzal védekeznek, hogy szükségtelen az aroma feltüntetése, hiszen ők csak lemásolják kémiai módszerrel azt, amit a természet maga készített el, azaz a hatóanyag ugyanaz. Mennyiségi megfontolásból sem érdemes idegesíteni a fogyasztókat - mondják, írják , hiszen például 5 milligramm aromából 1 millió liter vizet mogyoró ízűvé lehet változtatni, azaz elenyésző bevett vegyszer elfogyasztása jut egy vásárlóra. Van olyan vegyület, amelyből mindössze 0,2 milliárdnyi gramm eleg endő ahhoz, hogy egy liter vízhez adva a vegyszeres lé frissen csavart grapefruitlé benyomását keltse. A fogyasztóvédők vizsgálata szerint - ezt is “A leves hazudik” című könyvben olvastam - például egy tyúkhúsleves csigatésztával elnevezésű zacskós leves mindössze két gramm szárított tyúkhúst tartalmaz, mert a többi tyúkhúsízt aroma révén állítja elő a zacskós leves gyártója. Mi a végkövetkeztetésem? Az, hogy a címkének elsősorban az egészséget veszélyeztető anyagokat kellene felsorolnia, és csak másodsorb an a köztudott összetevők arányát. S az is nagyon lényeges lenne, hogy a címkén olvasható legyen a felirat. Erről szól a törvényjavaslat, azonban tapasztalhatjuk, hogy sokszor kellene bizony egy nagyító ott az élelmiszerüzletben, a boltban, hogy egyáltalán olvasószemüveggel el tudjuk olvasni a feliratot. Hoztam magammal egy kis táblázatot, példázatot arra, hogy véleményem szerint - s nyilván szakemberek hozzászólása kell ehhez - legalább 5 pontosnak, nyomdai kifejezéssel legalább 5 pontosnak kell lenni anna k a feliratnak, amit
