Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - Jelentés a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben a 2002. évben megtett kormányzati intézkedésekről, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vi... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ARATÓ GERGELY (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
503 üdülés örömét - még egyszer mondom, Franciaországról van szó , szüleik a tehetősebbek által már használt és leve tett holmikba öltöztetik őket. Az ottani jelentés két, különösen veszélyeztetett típust emel ki a szegénygyermekesek társadalmából: az egyszülős családokat és a sokgyermekeseket. Közöttük nagyobb arányban vannak olyanok, akik tizenhatodik életévük felé vég képp elbúcsúznak a tanintézménytől, így mindenféle képzettség nélkül bizonyosan a szüleikhez hasonló szegény sors vár rájuk. A többi uniós ország szegénységi adataihoz nagyon nehéz viszonyítani a francia adatokat, mert a francia szegénységmérés technikája eltér az uniós felfogástól. Franciaországban az a család számít szegénynek, amelyik az átlagjövedelem feléből kényszerül megélni, az uniós statisztika viszont a szegénységi küszöböt magasabb szinten, az átlagjövedelem 60 százalékában határozza meg. Az alac sonyabb francia küszöbérték miatt értelemszerűen itt kisebb a szegények kimutatott aránya, mint az uniós országokban. (17.50) Itt kell kiemelnem, hogy az előttünk fekvő magyarországi jelentés szegénységfogalma sem az uniós gyakorlatot követi, hanem a franc ia értelmezés szerintit fogadja el, így a hazai eredmények közvetlenül összehasonlíthatók a francia adatokkal. Míg ott, Franciaországban a gyermekek 8 százaléka kénytelen az átlagjövedelem fele alatti jövedelemszinten élni - és ez a tény sokkolta a francia közvéleményt , addig nálunk a gyermekek 31,3 százaléka kénytelen az átlagjövedelem fele alatti jövedelemszinten élni. Tisztelt Ház! Én annak néztem utána, hogy mivel magyarázható ez a nyomasztó különbség Magyarország hátrányára a gyermekszegénység terüle tén. Azzal nem magyarázható, hogy Franciaország gazdagabb, mert a többlet nemzeti jövedelmen belüli arányaiban nem nagyobb a szociális juttatások aránya, mint nálunk. Természetesen lényegesen magasabb az ottani családi pótlék összege, de az ottani keresete khez mérten nem többszörös az arányuk a magyarországi keresetek és családi pótlék arányaihoz viszonyítva. Azzal sem magyarázható a magyarországi gyermekszegénység kiterjedtebb volta, hogy Magyarországon az anyák nem vállalnak munkát, otthon nevelik a gyerm ekeket, és kieső kereseteik miatt óhatatlanul alacsonyabb a gyermekes családok jövedelme. Nem magyarázható ezzel, mert épp Franciaországban alacsonyabb az anyák foglalkoztatottsága hozzánk képest. Egyetlen, de lényeges tényező okozza ezt a különbséget, emi att álltam fel, és emiatt szeretnék erről szólni, ez pedig az adózás rendszere. Franciaországban az adózás egyértelműen a teherbíráshoz igazodik, azaz a családon belüli egy főre jutó jövedelem szerint állapítják meg az adókat. Magyarországon érzéketlen az adózás az eltartottak számára, és emiatt gyermekes családok százezrei süllyednek a szegénységi küszöb alá. Ez a jelentés még nem tartalmazza azokat a negatív következményeket, amelyek 2003ban érték és 2004ben érik a gyermekes családokat, pusztán amiatt, hogy az inflációt nem követték a gyermekek után levonható adókedvezmények. Franciaországban a gyermeknevelő családoknak nincs szükségük adókedvezményre, hiszen az adózás eleve figyelembe veszi a nagyobb családok alacsonyabb egy főre jutó jövedelmét. Nálunk csak azért van erre szüksége a gyermekes családoknak, mert a hivatalos politika, miközben krokodilkönnyeket hullat a magyar lakosság csökkenése és az alacsony gyermekvállalási hajlandóság miatt, keményen túladóztatja a gyermekes családokat, és az idén is növelte a gyermekekre kivetett adóprést. Mi a tanulság? Önmagában akár a családi jövedelemadó, akár az eltartottakra érzékeny személyi jövedelemadó meg tudja teremteni a teherbírás szerinti adózást, azaz a jövedelmekkel arányos közteherviselést. Ez csak ad ótechnika kérdése, azaz gyermekek utáni adókedvezmények révén akár jelentősen is mérsékelni lehet a csak keresőkre szabott adórendszer torzulásait. Nálunk sajnos nem ez történik: jelentős politikai erők hamis indokokkal teszik lehetetlenné a gyermekes csal ádok kedvezményeinek a növelését.
