Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
468 kérdésekben, amelyekről nincsenek megfelelően informálódva, rossz íz ű és elkedvetlenítő vagy hitelromboló nyilatkozatokat tesznek, tulajdonképpen saját tájékozatlanságukról tanúságot adva. Ebben üdítő kivétel volt persze Rákos Tibor képviselő úr felszólalása, aki természetesen a politikai szimpátiái és hovatartozása okán m eglévő elfogultságán túl egy korrekt és tárgyszerű összefoglalóját adta, hogy mi is történt az elmúlt tíz évben ezen a területen. (15.00) De volt olyan képviselő úr is - nevét most fedje jótékony homály , aki már eleve azt vetette a kormány szemére, hogy majd elrontja az M6os szerződést is, és abból is milyen hatalmas károk fognak származni. Tehát azt gondolom, hogy mindent a maga helyén érdemes. Tulajdonképpen ez a mindent a maga helyén érdemes kitétel érvényes lehetne az egész mai vitára is, hiszen megí télésem szerint sok olyan kérdésről volt itt szó, ami ténylegesen nem tárgya az országgyűlési határozati javaslatnak, nem is volt célja, hogy ezeket megtárgyaljuk. Megjegyzem, ennek ellenére nagy örömmel és élvezettel hallgattam a hozzászólásokat, mert nag yon hasznos és értékes szempontokat vetettek fel közlekedéspolitikai kérdésekben, függetlenül attól, hogy ez belefére egy országgyűlési határozati javaslatba vagy nem fér bele. A két fő kérdés, ami itt felmerült, aköré szerveződött, hogy mi is a jogi stát usa ennek a kétoldalas országgyűlési határozati javaslatnak, illetve a hozzá kapcsolódó háttéranyagnak, hogy kezeljük ezt a kettőt, miről is van itt igazából szó, lehete az egyikről beszélni a másik nélkül vagy sem. Illetve a másik az, hogy milyen garanci ákat - ez a szó is elhangzott - tud nyújtani a kormány ahhoz, hogy itt a finanszírozási feltételei ténylegesen rendelkezésre fognak állni a következő tizenkét évben mindannak, ami itt koncepcionális szinten meg van fogalmazva. Azt gondolom, abból a szempon tból mindenképpen logikus az ellenzéki képviselők álláspontja, ha úgy ítélem meg, hogy mindenről folyik a vita, tehát a következő tizenkét év minden egyedi, konkrét lépéséről, beruházási döntéséről, fejlesztési döntéséről, akkor indokolt az összes olyan fe lvetés, ami hiányolja az ezekhez szükséges környezeti hatástanulmányt, és hiányolja az ezekre lebontott költségvetési, illetve finanszírozási fedezetet, hiszen ha mindez tárgya az országgyűlési határozati javaslatnak, akkor ténylegesen nem lehet ezekben a kérdésekben állást foglalni a fenti ismeretek nélkül. Ugyanakkor azt gondolom, azzal mindenkinek tisztában kell lenni, hogy ez egy országgyűlési határozati javaslat - egy határozat tehát, ha elfogadja a tisztelt Ház , amely semmiképpen nem írhat elő követ kező évekre vonatkozó törvényeket, költségvetési törvényeket, de még az autópályatörvényt sem, bármilyen fájdalmas ez a dolog, hiszen a határozati javaslatnak és ha az Országgyűlés határozatot hoz, az a célja, hogy kijelöljön bizonyos feladatokat, meghatá rozzon irányokat, és tulajdonképpen azt mondja, hogy én a részletekbe itt nem tudok, nem akarok belemenni, mert ez nem országgyűlési hatáskör, de megmutatom, hogy merre van a helyes út, én ilyen prioritásokat jelölök ki, ilyen feladatokat szánok a kormányn ak a továbbiakban. Főleg akkor indokolt ez a magatartás az Országgyűlés részéről, ha arról van szó, mint ebben az esetben is - ahogy egy képviselő úr helyesen rámutatott , hogy több cikluson átívelő feladatokról van szó. Tehát azt gondolom, hogy nem is tu dna egy országgyűlési határozat olyan kötelező érvényű döntéseket hozni, ami a következő időszakok kormányait tizenkét évre előre kötelező pályára terelné, és az egyes évek költségvetési fedezetének biztosításától kezdve a konkrét fejlesztési, beruházási d öntésekig mindenben meghatározza a feladatot. Tehát nem tárgya az előterjesztésnek. Ezért gondolom, hogy fontos az, milyen prioritásokat jelöl ki, milyen stratégiai irányokat jelöl ki, és ezeknek a megvalósítását az éves költségvetési törvényekben, az úgyn evezett gördülő közlekedési, infrastruktúrafejlesztési tervben évente aktualizáljuk, és van lehetőség az Országgyűlésben ennek a részleteiről is vitatkozni. Azt gondolom, indokolatlan az a felvetés is, hogy a pénzü gyminiszternek nyilatkoznia kellett volna, ha nem is a konkrét összegekről minden évre vonatkozóan, de legalább arról, hogy igen,
