Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
458 M egadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fideszfrakció. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Amikor a H/6195. számú, 2003tól 2015ig szóló magyar közlekedéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési h atározatot tárgyaljuk, akkor - ahogy azt bizottsági kisebbségi előadóként már elmondtam - az a furcsa helyzet áll elő, hogy megvan a gombunk, és lehet hozzá varrni a kabátot. Miért mondom ezt? Azért, mert a gyorsforgalmi közúthálózatfejlesztésről szóló tö rvény elfogadása előtt nem tartotta célszerűnek és logikusnak a kormány, hogy megszülessen a közlekedéspolitikai koncepció, amire lehetett volna építeni mindent. De vajon miért? Gyanítani lehet, azért, mert a két anyag nincs szinkronban, köszönő viszonyban sincs egymással. Ez a koncepció nem nevezhető másnak, mint egy keretelképzelésnek, amolyan virtuális közlekedésről szóló beadványnak, amely valószínűleg soha nem valósul meg ebben a formában, hiába beszélnek fenntarthatóságról, környezetbarát közlekedésrő l, versenysemlegességről. Hol itt a versenysemlegesség, amikor a vasút messze lemarad a fejlesztésben? Erről később még bővebben szeretnék szólni. Beszélhetünk itt szép koncepcióról, ha már a törvény kényszerpályára vitt bennünket. Az ágazatok közti diszha rmóniát fokozták azzal is, hogy a gyorsforgalmi részágazatot kívánják fejleszteni, és sehol nem beszélnek a mindennapi élet szempontjából oly fontos fő- és alacsonyabb rendű utakról. Lassan nem lehet egyik településről a másikra átmenni. Ebben a helyzetben az ott élőknek nem ér semmit a gyorsforgalmi utak fejlesztése. Az is nagy kérdés, hogy miért nem a teljes hálózattal akarunk az EUhoz csatlakozni, miért csak egy részével, a gyorsforgalmi utakkal. Arról nem is beszélve, hogy az Európai Unió ban komolyabban veszik a közlekedési biztonságot és a környezet, ezen keresztül az ember védelmét. Mi pedig ezen fontos, stratégiai jelentőségű döntésnél - mint a gyorsforgalmi út - kihagytuk, nem tartottuk fontos elemnek a környezeti hatásvizsgálatot. Az pedig, hogy a gyorsforgalmi utak nyomvonalát miniszteri rendelettel lehet kijelölni, nevetségessé teszi a közlekedésbiztonság és a környezetvédelem hangoztatását. Remélem, a szabályozott verseny alatt nem azt kell érteni, hogy az állami vállalatok behozhat atlan előnybe kerülnek a nem állami cégekkel szemben. Tisztelt Képviselőtársaim! A közlekedéspolitikai koncepcióhoz kaptunk egy háttéranyagot, amit többen úgy közvetítettek, hogy ez egy jó anyag. Azonban ennek az első oldala elárulja, hogy tán nem is ismer jük a hatásterületet, tudniillik a belvízi hajózás kapcsán a Duna és a Tisza helyett arról beszélünk, hogy a MajnaRajnacsatornán hogy tudnánk hajózni. Csak nem az erőműnek és a duzzasztásnak akarunk alapozni? Amennyiben pedig az EUt hoznánk ide mint bel vízi hajózást, akkor még néhány folyót illett volna felsorolni. Maga az anyag azonban jóval rövidebb, mint amennyinek tűnik, ugyanis sok benne az ismétlés, ugyanazt a megjegyzést, kifejezést több helyen többféle összefüggésben is használja. Úgy tűnik, ezze l picit az oldalszám növelése is cél volt. Néhány kulcsszót mondanék, amelyek nincsenek kifejtve, de gyakran ismétlődnek. Megjegyzem, ezekkel egyébként egyet lehet érteni, csak az nem érzékelhető, hogy hogyan, mi módon és legfőképpen miből valósulnak majd meg. Ilyen például a hiányzó infrastruktúra kiépítése. Nagyon sokszor fordul elő, természetesen ez a célunk a koncepcióval. Az EUszabályozás követése, EUkonform piacszabályozás: jó volna tudni, hogy mit értünk ez alatt, mert néhány furcsaság már most is tapasztalható. Környezetkímélő közlekedési rendszer megteremtése, életminőség javítása; s ehhez még hozzáteszi, hogy a városi közlekedéssel nem foglalkozik - milyen jó, hogy előttem pont ezt mondta el két képviselőtársam is , pedig azt gondolom, hogy itt van a nagy gond, hiszen döntően és jellemzően itt élnek az emberek, amit később meg is állapít az anyag. Miközben korábban arról beszél, hogy a tömegközlekedést kell preferálni, beszél a kerékpárútról. Kérdezem, hogy ezek nem városi, illetve nem települési közlekedési módoke. Miért kellett a végén elhagyni? Aztán fő szavak még a “szabályozott verseny”, a “regionális egyenlőtlenségek
