Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 24 (126. szám) - A 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
442 Nos, ennél a gondolatnál elidőznék néhány percre, ugyanis ez valóban egy rettentően fontos dolog. Ma Magyarországon nagyon sok an élnek olyan településen, ahova a mentőautó esetenként 4050 kilométeres kerülővel tud eljutni, és ez jelentősen csökkenti az ott élő emberek életminőségét, az egészséghez való jogot, és ha kicsikét keményebben fogalmazunk, akkor az életlehetőségét vagy a túlélési esélyeit is bizonyos egészségügyi problémák esetén. Az elmúlt időszakban két ilyen zsáktelepülés problémájával is foglalkoztam. Az egyik településnél most küzdenek, hogy a pályázaton elnyert összeget még hogy egészítik ki EUs forrással. Még a m ai napig is lebeg a pályázati pénzek megszerzése, illetve a sikeres pályázat, és ehhez tetemes önkormányzati önrészt kell még produkálni, ami nemigen áll rendelkezésre az önkormányzatoknak. Egy másik zsáktelepülés esetében Csillag miniszter úrhoz írtam egy levelet, hogy mi módon oldható meg a több mint 40 kilométeres kerülőút kiküszöbölése. A miniszter úrtól kapott válasz a következőket tartalmazza: a régióknál lévő forrásra az önkormányzatok majd pályázhatnak, és ezt az önkormányzatoknak helyben kell megol dani régiós pénzekből és önkormányzati önrészből. Nem tudom, hogy melyik Csillag István miniszter úr sorait higgyem el: aki a képviselői kérdésre a választ adta, vagy pedig, aki jegyzi az előttünk fekvő országgyűlési határozatot. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden terv annyit ér, amit meg lehet belőle valósítani, és minden országgyűlési határozat annyit ér, amit meg lehet belőle valósítani. Ugyanilyen nehéz helyzetben vannak szintén kistelepüléseknél, ahol a Volánjáratok privatizációja során felmerül a kérd és, hogy vajon a magántőke bevonásával működtetett tömegközlekedésnek megérie majd azért a néhány emberért, egy, két, három utasért bemenni azokra a kistelepülésekre, vagy pedig ezeket a járatokat később meg fogják szüntetni. Vagy felmerül az újabb kérdés , hogy ezekben az esetekben - és igenis, Szalay képviselő úr, kell forrásokról beszélni abban az esetben is - ki fogja kipótolni a szolgáltató többletköltségeit, hogy megérje majd bemenni azért az egy, két, három utasért a járatoknak. Minekutána az előttün k fekvő, egyébként szimpatikus háttéranyag 2003tól indul, nem tudok mit kezdeni az alsóbbrendű utak karbantartásával, ahol egyre nagyobbak a kátyúk, egyre nehezebben lehet közlekedni, és a közútfejlesztő kht.k egyre kevesebb pénz fognak kapni. Most a tak arékosság jegyében ismét forrásszűkülésről hallhattunk tájékoztatásokat. Ki fogja ezeket az utakat karbantartani, milyen pénzből fogják ezeket az utakat karbantartani akkor, ha a közútkezelő kht.k részben vagy egészben privatizációra kerülnek, ha az állam erre a feladatellátásra nem képes, mert nincs rá pénze? Én nem találkoztam még olyan bolonddal, aki szívességből ezeket az útkarbantartásokat - ami, valljuk be, azért az elmúlt egymásfél évben a minimálisan szükséges szintet sem érte el bizonyos helyen , társadalmi munkában meg fogja csinálni, és végezni fogja, annak érdekében, hogy a közlekedéspolitikai koncepció teljesülhessen. Úgy gondolom, hogy ezt a kérdést át kell gondolni az elkövetkezendő napokban, mert valóban a magyar közlekedéspolitika megvaló sulását keményen befolyásoló tényezők azok, amik a háttérben mozognak, és bizonytalanná teszik az egyébként nagyívű és tényleg megvalósításra érdemes gondolatokat. Összességében, úgy gondolom, hogy a leírt célok támogatandók és szépek, de nem tudom, hogy a térségemben mit kezdenének a régen várt M8as autópályával, abban az esetben, ha az magántőkéből épül meg, és esetleg megfizethetetlen mértékű lesz az autópályadíj. Nem tudom, hogy mit fognak tenni a kistelepülésen lakók akkor, ha a privatizált közlekedés i társaságoknak nem fogja megérni a járatokat arrafelé küldeni, és nem tudom, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik csak alsóbbrendű utakon tudnak hazamenni, és nem biztosítjuk a szükséges forrást az utak karbantartásához. Köszönöm szépen, hogy meghallg attak. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra Hadházy Sándor képviselő urat illeti a szó.
