Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. június 14 (158. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 34/2002-2006. ÜB (2004. május 12-ei) eseti jellegű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
4297 Az ügyrendi bizottság kormánypárti többsége most a házelnöki megkeresésre, a 25ös általános érvényű állásfoglalással szögesen ellentétben, jogszerű számítási módnak fogadta el az általános érvényű állásfog lalásban elvetett gyakorlatot. Teszi ezt azzal az indokkal, hogy Szili Katalin intézkedésekor ez az állásfoglalás még nem létezett. Ez az indoklás azonban, tisztelt képviselőtársaim, teljesen hibás. Az ügyrendi bizottság állásfoglalásai ugyanis nem jogot k eletkeztető, hanem jogot értelmező állásfoglalások, vagyis általában éppen az a természetes funkciójuk, hogy megszületésük előtti esetek jogi megítélésében foglalnak állást. Más kérdés az, hogy a 25ös állásfoglalás - azon túl, hogy a házelnök házszabályé rtelmezését jogalap nélkülinek minősíti - nem ad alkalmazható választ Szili Katalin kérdésére. Éppen ezért viszont, mert sem a Házszabály, sem az említett állásfoglalás nem igazít el megfelelően a paksi vizsgálóbizottság mandátumának kezdő időpontját illet ően, felértékelődik a vizsgálóbizottság ügyrendje. Az említett ügyrend 10. § (8) bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy a bizottság megalakulása időpontjának az ügyrendje elfogadásának napját tekintette. Ezt az ügyrendet, tisztelt képviselőtársaim, a vizs gálóbizottság egyhangú döntéssel fogadta el 2003. szeptember 17én. Orosz Sándor, a bizottság szocialista alelnöke is ettől számította a vizsgálóbizottság számára megadott, egyébként nevetségesen rövid működési időt, és a bizottság munkatervét november 17ei záróidőpontra ütemezte. Tisztelt Országgyűlés! Sem a 25ös általános érvényű állásfoglalás, sem a most elmondottak nem tették azt lehetővé, hogy a házelnök önkényesen november 7ében állapítsa meg a vizsgálóbizottság megszűnésének időpontját. Az nézetün k szerint a bizottság egyhangúlag elfogadott ügyrendjéből következően november 17éig jogszerűen működhetett volna. Az egyébként, hogy ezt Szili Katalin önkényesen megakadályozta, azt eredményezte, hogy a vizsgálóbizottság nem tudta jelentését a munkájáról elfogadni és a tisztelt Ház elé terjeszteni, holott ennek kivételesen reális lehetősége volt. A házelnök további kérdésére válaszolva az a véleményünk, hogy az Országgyűlés elnökének vagy az Országgyűlésnek módot kellene adni arra, hogy a vizsgálóbizottsá g munkáját befejezhesse. Külön bája a kormánytöbbség által elfogadott állásfoglalásnak, hogy a vizsgálóbizottság elnökét marasztalja el azért, mert nem fordult házszabályértelmezésért az ügyrendi bizottsághoz. Vajon miért kellett volna Koltai Tamásnak a b izottság házszabályértelmezését kérnie, amikor a Ház elnöke hatáskörét túllépve - miként azt az ügyrendi bizottság megállapította , házszabálysértő módon, önkényesen, idő előtt meghiúsította a vizsgálóbizottság további működését? Az elvett tíz napot - a döntéshozatal átfutási idejét is számba véve - az ügyrendi bizottság visszaadni, a jelentés előterjesztésének meghiúsulását meg nem történtté tenni nem tudta volna. Az előadottakra tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy a FideszMagyar Polgári Szövetsé g kérelmét fogadja el, és a sérelmezett eseti állásfoglalást ezzel helyezze hatályon kívül. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok álláspontját frakciónként egyegy képviselő fejtheti ki, ötöt perces időkeretben. Kíváne valaki hozzászólni? Wiener György, az MSZP képviselője következik. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Javaslom, hogy az Országgyűlés utasít sa el a Fidesz indítványát arról, hogy a bizottság állásfoglalását a plénum ne hagyja helyben. A plénum döntsön úgy, ahogy az ügyrendi bizottság, tehát foglaljon állást az ügyrendi bizottság döntése, állásfoglalása mellett. Ennek oka az, hogy Salamon képvi selőtársam, bizottsági alelnök úr tévesen értelmezi egyfelől az állásfoglalások természetét akkor, amikor úgy érvel, hogy egy ilyen állásfoglalás puszta jogértelmezés, amely visszaható hatályú lehet, szemben a jogalkotással. Salamon képviselőtársam sem tud na egyetlenegy olyan házszabályi rendelkezést találni, amelyre az álláspontját alapítani tudná, ennek következtében ez az elvi állásfoglalás - ami tulajdonképpen
