Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. június 7 (157. szám) - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
4128 Köszönöm. Megállapítom, hogy az O rszággyűlés jól látható többsége a napirendi ajánlást elfogadta. (11.00) Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás E LNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala . Bőhm András képviselő önálló indítványát T/9952. számo n, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/9952/9. és 11. számokon kapták kézhez. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a költségvetési bizottság az ülésén nem állított előadót. Ezért megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, aki az előterjesztők nevébe n zárszót kíván mondani. Öné a szó, képviselő úr. DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság, mint az közismert, állást foglalt nemrégiben a gyógyszerár kérdésében. Tekintettel arra, hogy az érdeklődés homlokterében, a választá si kampányháborútól eltekintve, még mindig a gyógyszerár kérdése áll, érdemes emlékeztetni és fölhívni a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság kizárólag annak a kormányrendeletnek az alkotmányellenességét állapította meg, amely végül is rendelkezett az árak csökkentéséről. Kifejezetten állást foglalt az Alkotmánybíróság abban, hogy az alapul szolgáló ártörvény jogszerűen adhat felhatalmazást a kormánynak az árakba való beavatkozásra. Körülbelül ismerem azokat az érveket és ellenérveket, amelyek ebben a v itában fölmerülnek, ezért a rendelkezésemre álló időkeretben igyekszem mindazokat a lényeges kérdéseket érinteni, amelyek a nyilvános és a szakmai vitában is elhangzottak. Elsőként, a dolog természeténél fogva, szeretnék foglalkozni a liberális kritikával is, hiszen volt módom az elmúlt napokban ezzel a kérdéssel is találkozni. A liberális gazdaságpolitika felfogásom szerint nem jelenti a piac teljes szabályozatlanságának hirdetését. A liberális gazdaságpolitika abban érdekelt, hogy megteremtse azokat a pia ci intézményi feltételeket, amelyeken belül a piac mindegyik oldala megfelelő módon alkalmazhatja, gyakorolhatja érdekeit. A gyógyszer nem ugyanolyan árucikk, mint az összes többi, mert a gyógyszer vásárlása, kereskedése során a vásárlói oldalnak nincs mód ja saját érdekét képviselni, és ilyen módon közrehatni az árak alakulásában. A beteg rákényszerül a gyógyszer megvásárlására, és nem mondhatja azt, hogy vásárlását elhalasztja, nem mondhatja azt, hogy rendkívüli akcióra vár; ki van szolgáltatva a piac mási k oldalának. Azt gondolom, hogy a liberális gazdaságpolitikának is természetesen tekintettel kell lenni a piaci szabályozókra és nem utolsósorban a lakosság érdekeire is. A vita azért egyszerűbb, mert az Alkotmánybíróság ismert ítéletének indokolásában is kifejtette, hogy a gyógyszer különleges árucikk, amelynek tekintetében érdemes bizonyos különleges szabályokat érvényre juttatni. A másik, végül is jogos érv, és nem szeretném elhallgatni, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában kormányzati mulasztások is szerepet játszanak. Azt kell hogy mondjam, hogy az egymás után következő kormányok nyugodtan kezet foghatnak egymással a gyógyszerár rendezésének kérdésében. Ismert érv az is, hogy a gyógyszerkassza nincs megfelelően feltöltve, és ez jelenti a probléma kia lakulását.
