Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. június 7 (157. szám) - Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
4129 Ismert érv az is, hogy az igazi megoldást egy hosszú távú megállapodás képezné, amit a gyógyszergyártók, illetve a pénztár kötne. Tulajdonképpen ezek az érvek jórészt jogosak, csak megkerülnek egy fontos kérdést. Arra szeretném fölhívni a tiszte lt képviselőtársaim és a közvélemény figyelmét is, hogy május 25én hirdette ki az Alkotmánybíróság az ítéletét, amelynek lényeges rendelkezése az, hogy július elsejével megszünteti annak az utolsó jogszabálynak is a hatályát, amely valamilyen módon rendez te a piaci árakat a gyógyszerkérdésben. Szeretném fölhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy 23 nap áll rendelkezésére annak, aki tenni tud vagy tenni akar valamit ebben a helyzetben, hogy július elsejével a magyar gyógyszerpiacon valamiféle szabályozás é rvényesüljön. Az önök előtt lévő törvényjavaslat nem tesz egyebet, mint hogy ezt a lehetőséget fölkínálja a magyar kormánynak, hogy abban az esetben, ha úgy érzékeli, hogy közbe kell avatkoznia, és ennek az alkotmányos feltételei fennállnak, akkor tegye az t meg. Természetesen nincs akadálya, hogy akár a jövő héten, akár ezt követően bármikor a hosszú távú megállapodás létrejöhessen. Amennyiben azonban ez nem történik meg, akkor mindenki, aki nem törődik bármilyen okból a július elsején előálló gyógyszerpiac i helyzettel, közvetlen felelősséget érezhet amiatt, ha a lakosság terhei a gyógyszerárak tekintetében megnövekednek. Ez a törvényjavaslat igyekszik megfelelni az alkotmánybírósági ítélet indokolásában szereplő előfeltételeknek. Egyrészt meghatároz egy spe ciális alkalmazási kört a gyógyszerekkel kapcsolatban, definiálja, hogy a gyógyszerpiac zavarai vagy annak megelőzése érdekében van módja a kormánynak fellépésre rendeletalkotással. Kifejezetten határozott időt jelöl meg, és ezzel is eleget tesz az Alkotmá nybíróság elvárásának, amikor úgy fogalmaz, hogy legfeljebb kilenc hónap az az időszak, ameddig az akkor érvényes árak befagyasztására sor kerülhet. Külön fölhívom a figyelmet a törvényjavaslat “legfeljebb” szóhasználatára, hiszen ez azt jelenti, hogy kile nc hónapi törvényi kereten belül ennél rövidebb határidőt is tartalmazhat a kormányrendelet. Végül a legfontosabb ellenérvek: osztom azt, hogy hosszú távú megállapodás az ügy rendezésének kulcsa. Azzal is egyetértek, amit miniszter úr ma közzétett nyilatko zatában olvastam, hogy óhatatlan szükség van arra, hogy megszülessen a gyógyszerrendtartás, és ezzel szabályozott árképzési mechanizmusok alakuljanak ki. Fölhívom a figyelmet, hogy mindezek nem alternatívák a jelenlegi törvényjavaslattal szemben. A törvény javaslat valóban egy szükséghelyzetben óhajtja kezelni a kialakult szituációt, de nem váltja ki sem a hosszú távú megállapodás szükségességét, sem a gyógyszerrendtartás megszületését. Sőt, amennyiben ez a törvényjavaslat a parlament igenjével jogszabállyá válik, úgy még mindig az alakuló kormányrendelet is tekintettel lehet arra, hogy ez a megállapodás, amelynek érdekében tárgyalások folynak a kormány és a gyógyszergyártók között, megszülessék. Azt gondolom, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nem vet föl alko tmányossági aggályokat, természetesen nem vitatom, hogy amennyiben ennek alapján a kormányrendelet megalkotására szükség van, ott nagyon nagy gondosságot kell a jogalkotónak alkalmaznia amiatt, hogy alkotmányossági kétségek ne merülhessenek föl. Ahogy az e gészségügyi bizottság ülésén mint meghívott előterjesztő elmondtam, ott ugyan orvosok ülnek zömében, azért mertem mondani, hogy ez a jogszabály - orvosok előtt mondható volt - nem árt, ebben bizonyos vagyok, hanem egy helyzet rendezésének lehetőségét hordo zza. Amennyiben erre sor kerül, akkor is csak egy időleges megoldás. Azt kérem, hogy a mérlegeléskor minden képviselő azt gondolja végig, hogy amennyiben nem teszünk lépéseket, úgy július elsejével a lakosságot olyan helyzetbe kényszeríthetjük, hogy semmi mást nem remélhetnek, mint a gyógyszergyártók méltányosságát. Ez nem biztos, hogy elegendő lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
